Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
11 mit idegen könyvek és törvényminták megkérdezése nélkül; bámuljuk azt a biztosságot és könnyűséget, a melylyel ő a legnehezebb jogreformok között mozog. És még inkább azt a tiszta ítéletet, a melylyel a külföldi mintákat kezeli. Mindez onnan van, hogy előbb hazáját ismerte meg egészen és csak azután kopogtatott be a tudás külföldi kincses-házaiba. Ma legtöbben megfordítva próbálják. Deák beszédei egyébiránt azt mutatják, hogy a külföldi, kivált az angol és franczia politikai és jogtudományokkal behatóan foglalkozott, sőt a külföldi kodexmintákat összehasonlításul, kivált 1843-ban, használta is. Mindazáltal a hazai jogot s a nemzet jól ismert szükségeit sem a tudósok változó elméleteinek, sem az idegen törvények csábító tökéletességeinek alárendelni soha nem engedte. «Élő törvény hiányait — úgymond 1866. évi fölirati javaslatában — az élet mutatja ki. Csak az életből merített tapasztalás vezethet biztosan az eszközökhöz, amelyekkel a bajt orvosolni lehet». Deák Éerencz a szó legszorosabb értelme szerint való magyar jogász volt, a kit a legműveltebb tudományos vagy külföldi jogrendszer sem vonzott egy pillanatra sem, mihelyt alkalmazásának föltételeit az országban nem látta. Tudta, a mit ma már oly kevesen tudnak és a mit az ő életéből tanúihatunk meg legjobban, hogy a nemzet viszonyaihoz nem illő jogrendezés az állampolgárok ezreinél a legnagyobb nyomorúságok kút- forrásává lehet. Az úrbéri rendszer reformjánál elfoglalt álláspontja és e részbeli hosszas fáradozása egyébiránt ma már körülbelül a jogtörténeté. Ahg is értené ma már meg valaki, hogyan lehet az, hogy egy nagy, korszakos reform, mely a jogegyenlőségre és a népképviseleti alkotmányra törekszik, 1832—1836-ban a régi úrbériség rendezésével, tehát mintegy a régi jogrendszer megrögzítésével kezdi. Mindazáltal ma is érdekfeszítő tanulmányok az ő 1833— 1840. évbeli beszédei, a melyekkel a korhadó rendiség utolsó törvényeiben a jobbágyok fölszabadításának és a törvény előtti egyenlőségnek magvait elültette. E részben két klasszikus okmánya van annak a kornak; Deák 1836. és 1840. évi zalai követjelentése, a melyek a reformkérdések belső szövevényeibe tiszta bepillantást engednek. 179
