Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
volt meg szellemében, sem azelőtt, sem azóta nem ismert magasságban. Közönségesen nagy reformernek is nevezik. Nem mondok ellene a szónak, ha az a békés átalakulást jelenti és nem többet. De nem illeti meg őt ez a név akkor, ha törekvéseinek belső mivoltát vizsgáljuk. A népképviseleti alkotmány, a felelős miniszteri kormány, a parlamentárizmus többi kelléke és a törvény előtti egyenlőségre épített új jogrendszer még csirájában sem volt meg a rendi államszerkezetben; annál kevésbé lehetett tehát mindez annak tökéletesítése, folyománya, reformja. A mikre Deák 1848 előtt törekedett, azok nem fejlesztett vagy javított, hanem új intézmények voltak. A nemzet gyöngeségeinek, szegénységének, a nemesség elmaradottságának és a parasztság nyomorúságainak ismerete azonban egymásutánra, fokozatosságra-, a kitöréstől és vérontástól való hazafias félelem pedig a meglevő törvények hajthatatlan tiszteletére tanította mindaddig, a míg azok erővel bírtak. Erre utalta egyébiránt az ország hosszas politikai elnyomása is. A régi magyar törvényekben heverő önvédelmi erőt csak oly szertelenül tájékozott elme ismerhette fel, mint az övé. És innen van az a meglepő látvány, hogy 1861-ben, sőt 1867-ben, de még azután is erősségeket képes meríteni a Corpus Juris avult lapjairól, holott azokról majdnem mindenki azt hitte, hogy 1848-ban minden értéküket elveszítették. Ehhez kapcsolva egyéniségének általános jellemzéséhez csak még egy vonással tartozunk, hogy annak rajza legalább érthető legyen, ha már tökéletes nem lehet. Deák Ferencz nemcsak születésénél és életsorsánál, hanem tanulságánál és jogi meggyőződéseinél fogva is egészen a haza földjén állott. Egyik életleírója (Áldor Imre: Deák Ferencz élete, 16. L) megjegyzi, hogy az akkori bécsi kormány, mely a magyar ifjúságot tanulmányi rendszerével a külföldtől elzárni és elszigetelni törekedett, annyi jeles közt Deák Ferenczet is maga kényszerítette a rendszerrel arra, hogy a magyar törvénytudományt és történettudást hatalmas elméjével egészen kimerítse. Ezzel az ('ártatlannak tetsző munitióval» művelte ő azokat a nagy csodákat, a melyeket később az egész világ megbámult. Külföldön valóban nem tanult soha, sőt még Pesten sem. 9 177
