Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
8 ez is! — talán csak az a meggyőződése volt, hogy a sértett jogokat megvédem, a megtámadottakat helyreállítani és új jogokat törvénybe igtatni csak akkor szükséges, ha az abból származó haszon a nemzetre nézve nyilvánvaló, vagy legalább valószínű. De ha a veszteség bizonyos, vagy ha az új jog törvénybe foglalása nem mehet úgy végbe, a mint arra szükség van: akkor a sértett jogot a tiltakozás, a ki nem vívott jogot pedig a követelés kifejezése, vagy éppen a hallgatás őrzi vagy szerzi meg legjobban. Összes munkáiban, sőt egész életében, a közpályáról való gyakori visszavonulásaiban és újra megjelenéseiben föl lehet találni azt a bölcs mértéktartást, mely várni és tűrni tanít akkor, ha a sértett vagy keresett jog csak konczessziókkal, elhalványodva, hogy úgy mondjuk, lerongyolódva biztosítható. Inkább várni és tűrni, hogysem a jövő sirassa meg a jelennek lemondással vagy alkuval biztosított csekély örömeit. Ezen épült fel nagy ellenállása is 1861-ben és ennek kifejezése volt ama számtalanszor és méltán idézett mondása, mely már a harminczas években mondott beszédeiben is ismételve előkerül, de a melyet 1861 augusztus 8-án mondott második felirati beszédének végén fejezett ki márványba véshető tökéletességgel. «Ha tűrni kell, — úgymond — tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csiiggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek; mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de a miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.» Látnivaló mindezekből, hogy Deák Ferencz, noha meggyőződését mindenben a jogegyenlőség és állami önállóság gondolata vezette, a forradalmi jogászok szellemével nem birt. A mai fogalmakon át tekintve, sokan e miatt konzervatív szellemű jogásznak tartják. Ez azonban csak a távolság optikai káprázata. Deák a maga korában, a mikor még mindaz kiküz- detlen volt, a mit ma éltető levegő gyanánt észrevétlenül szívunk magunkba, nemcsak a progresszív irányok harczosa volt, de azok elöljáró vezére is. Mindössze csak a régi jogászok gyakorlati Ítélete és a magyar államférfiak bölcs mérséklete 176
