Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
7 testi fenyítéket eltörlő 1871: LII. t.-ez.-ben érhette el: maga a hagyomány pedig még most sem enyészett el egészen. Első nagyobb beszéde 1883 junius 15-ére esik, a mikor a KK. és ER. előtt, nem csekély csodálkozásukra «az emberiség legszebb jussait», a személybeli és vagyoni bátorságot, az önképviseletet és az egész büntető törvénykezés átalakítását követeli a jobbágyok számára, a szent és sérthetetlen Primae Nonus nem csekély kikezdésével. Ez Deák első lépése a közpályán, mind a többivel együtt nagy bizonyítéka annak, hogy teljesen és egészen a jogegyenlőség apostola vala; de egyben apostola az ettől elválaszthatatlan humánus világfelfogásnak is, a melynek első Írott forrását velünk együtt az egész világ jogászsága Beccaria művecskéjében tiszteli. Azonban ugyanezzel együtt már egy másik vonás is megjelenik Deák fellépésében, mely amazzal összefonódva, végigkíséri a nagyember egész pályafutását. О a jogban semmiképen sem volt a hideg doctrinák és a hajlíthatlan hitágazatok embere, mint annyian minden idők szabadelvű jogászai közt. Befejezett jogérzetével és európai tudásával egyszerre jelenik meg a magyar elme bölcs Ítélete is; az a mélyen látó gyakorlati alkalmazási képesség, a melyet ellenfelei olykor és oly helytelenül gondoltak sekélyes opportunismusnak. Bizonyosan exigentiának, a kor, a helyzet és a viszonyok múló követeléseivel való becsületes számvetésnek kell azokat neveznünk. Vagy hogy a természettudományok területére is áttekintsünk: az alkalmazkodás ama nagy, törvényszerű megnyilatkozásának, a mely az életre képes fajokat Darwin tanúsága szeriut megtartja, de tegyük hozzá azonnal: külön faji sajátságaik elpusztítása nélkül. 0 maga sokkal később, 1866 február 22-én tartott felirati beszédében külön foglalkozott az opportunitás- sal. Meglepő módon mutatta ki, hogy az opportunitás soha sem volt az ő vezetője, a ki mindig a törvényesség alapján állott, hanem vele szemben az absolut hatalomé. De ugyanez a bölcsen ítélő magyar jogászi elme mondatta vele sokszor és sokféle nehézségek között, hogy a jogok és jogrendszerek csak épen annyit érnek, a mennyire azok a nemzet önállását s anyagi és műveltségi haladását biztosítani képesek. Ellenben egyetlen opportunitása a jogban, — mily nemes opportunitás 175
