Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
6 vagy épen csak kétes becsű tudományos spekuláczió kedvéért létezik. A fiat iustitia aut pereat mundus kezdettől fogva hamis jelmondat volt; ellenben az igazi jogtudományosság lobogójára mindig ez volt írva: fiat iustitia ne pereat mundus. Deák Ferenczről egyébiránt mindenki tudja, hogy 1833-ban történt föllépésétől kezdve egészen 1873-ban, az egyházpolitikai viszonyok rendezéséről tartott «hattyúdaláig», ama szabadelvű jogeszmék törhetetlen híve volt, a melyek az 1789. évi franczia forradalmi deklaráczióval léptek be világtörténeti szerepükbe és a melyeknek alkotó ereje még távolról sincsen kimerülve. Hogyan is lehetett volna az másképen akkor és egy olyan országban, a mely az európai művelt államoktól messze elmaradva, még mindig a rendi államszerkezet, sőt egyben a közjogi elnyomás nyűgeiben vergődött s nem hogy anyagi jóllétét és műveltségét ki bírta volna fejteni, de még nemzeti szabadságainak, sőt még nyelvének és irodalmának kiküzdése is kétes vala. Ama korban, a melyet gróf Széchenyi István hangos riadója s a magyar írók önfeláldozó, keserves munkája ébresztett fel a szabadság magasabb öntudatára, képzelhető volt-e, hogy egy nagy jogászi lángelme másképen kezdje munkáját, mint a jogegyenlőség evangéliumának hirdetésével? És képzelhető volt-e, hogy Deák Ferencz mindent reformáló, felszabadító és nemzetalkotó jogi törekvéseit más valami hassa át, mint a nép, a milliók jogainak elismertetése, a mi egyébiránt a XVIII. század humanismusát is magával hozta e küzdelembe ? A jelkép erejével hat tehát, hogy az első jogászi beszéd, a melyet tőle 26 éves korából ismerünk, a halálbüntetés ellen szóló tiszti védbeszéd volt, a melyet sötéten színez az akkori (1829) jogállapot. A zalavármegyei törvényszék kliensét kerékbetörésre ítélte. Abban az időben azonban a vármegyék ilyen ítéleteit a Curia akasztásra változtatta át. Hasonlóképen első országgyűlési beszédében, 1833. évi május 6-án a botbüntetés ellen emelkedett fel. És valóban mi sem mutatja a régi jogintézmények makacs ellenállását, mint az, hogy a mit Deák pályafutása elején, mint reformra egészen megérett dolgot követelt, csak élete alkonyán, a 174
