Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
Tisztelt ünnepi gyülekezet! Mindenekelőtt hálás köszönetemet sietek leróni a tudós egyesületnek, hogy Deák Perencz születése századik évfordulása alkalmából engem bízott meg a nagy magyar állambölcs emlékezetének felújításával. Érzem azt a megtiszteltetést, a mi ebben a bizalomban ki van fejezve; tudom, hogy ez a nemes feladat mennyivel jobban illett volna másokhoz, érdemesebbekhez, kivált azokhoz, a kik mint férfiak még abban a küzdelmes korban élhettek és dolgozhattak, melyet az ő lelkének varázsa egészen betöltött : de az ehhez fogva aránytalanul nagy megtisztelésnél is mennyivel nagyobb, hálára mennyivel érdemesebb volt az a lelki gyönyörűség, a melyben Deák Perencz életének és munkálkodásának vizsgálata közben, szívességük folytán részesültem. Mert különös, máshoz nem hasonlítható öröm van a nagy emberek életének kutatásában. Szellemük, világlátásuk, gondolkozásuk, akaratuk és cselekvésük erejének tudtán kívül is részesévé lesz az, a ki elfogulatlanul kutatja ki és állítja egybe életük belső történetét. Megdobbanó szívvel sejti meg egyéniségük monumentális stílusát, mely munkája közben szabadon, óriási arányokban emelkedik fel lelki szemei előtt s valamely felséges megdöbbenésre, de egyben szeretetve is kényszeríti. És Deák Ferencz életének kutatásában nagyobb talán éppen a jogász öröme, mint másoké. Az elfogulatlan szemlélet kötelessége mintegy második természete lévén, örömeit nem zavarják meg hívatlan szenvedélyek. Örülhet a kibontani 1*
