Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
16 tási teher elvállalása folytán akarja mentesíteni a munkaadót e kötelezettség alól, de ellenkezik a 93. §. 2. bekezdésének kifejezett rendelkezésével, mert e szerint — a munkaadó dolosus cselekményétől eltekintve — az alkalmazottnak magánjogi igénye csak a pénztárral szemben áll fenn, rendes keresete pedig munkaadója ellen expressis verbis ki van zárva. Ezeknek alapján következőkép határolhatjuk körül azt a teret, melyen a tervezet 1782—85. szakaszai hatályban maradnának: 1., fenmarad az iparüző vétlen felelőssége a harmadik személyekkel, a nem alkalmazottakkal szemben, 2., munkásaival szemben pedig csak a biztosításra nem kötelezett (öt munkást sem alkalmazó) kisiparos felelős. Az alkalmazottak irányában fennálló felelősség tehát kizárólag a vétlen kisiparosra hárulna, úgy hogy a baleset folytán a véletlen mást sújtana, mint a kit ért és olyant sújtana, a ki ennek viselésére vagyonilag képtelen. Igaz, hogy a kisiparos helyzetén önkénytes biztosítás útján segíthet (javaslat 7. és 93. §.). De ha már a balesetbiztosítási javaslat az úgyis gyenge kisipart a balesetbiztosítás költségeivel sem meri megróni, úgy joggal kérdezhetjük, vájjon következetes-e az oly törvényhozási szabályozás, mely a biztosítási dijat, a kevesebbet tulterhesnek találja, mégis a teljes kártérítést (minden kárért felelős) tehát a jóval többet azokra a kisiparosokra hárítja, a kik ennek viselésére anyagilag képtelenek, mert a munkásait ért baleset a kisiparos egész anyagi existentiáját is tönkre teheti. Ez indokokból a balesetbiztosítás kiterjesztése mellett foglalok állást, lehetőleg a mezőgazdaságra, mindenesetre a kisiparra, de legalább is az összes, géppel dolgozó üzemekre. Ez alapon a taxativ felsorolást is mellőzhetőnek tartom olykép, hogy az általános szabály a kötelező biztosítás legyen. A taxativ felsorolás különben tág körre terjed ki. Az első 15 pontban a bányaüzemet és kobóüzemet, a különböző építési szerelési munkát és a robbanó anyagokat előállító és feldolgozó ipartelepeket, a közlekedési vállalatokat, raktározó és szállítmányozói üzemet stb. sorolja fel, hogy csak a fontosabbakat említsem. Mindezen üzemek csak akkor járnak biztosítási kötelezettséggel a munkaadóra, ha bennük legalább öt biz16
