Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Ferdinandy Gejza: Korona és monarchia [227., 1903]
о Mai felolvasásomnak épen az lesz a tárgya, hogy kimutassam, miszerint sem a királyt koronának, sem a két államot együtt monarchiák nevezni nem lehet, vagy ha így nevezzük, akkor félre kell löknünk a szent korona tanát és fel kell adnunk az ország függetlenségének, teljes souverainitásának az elvét. I. A. «korona» szó tulaj dónk épeni értelme szerint azon fejre való ékszert jelenti, a mely a királyok homlokát ékesíti s a melynek a király fejére tételével hajdan az egyház a királyt, a független fejedelmet királylyá avatta. Innen a korona a királyságnak és a királyi hatalomnak jelvényévé vált, maga a koronázási ékszer pedig a király tulajdona volt, a ki nem csak magát a koronát, hanem azt a hatalmat is, a melyet az a korona jelképezett, sajátjának, tulajdonának tekintette. Maga a korona, az ékszer sehol sem tett különös jelentőségre szert, mert a koronázás az egyház hatalmának csökkenésével mindenütt elvesztette jelentőségét, üres czeremoniává vált és politikai jelentőségre (az egy Aragóniát kivéve) sehol sem fejlődött. A korona tehát egész Európában mindenütt csak a királyságnak, a királyi hatalomnak a jelvénye maradt, magához valamely koronához nem fűződött, úgy hogy a királyt, a fej edel met képletesen mindenütt lehetett koronának nevezni, mert hiszen a koronának sehol sem volt más jelentése, mint az, hogy a fejedelmi hatalom symboluma. Angolországban, — a hol a jogászi felfogás a királyban két minőséget élesen megkülönböztet, t. i. a természetest, melynél fogva a király Isten teremtménye s születésnek, nyavalyának, halálnak van alávetve s a politikait, melynél fogva halhatatlan, kiskorúság, betegség és egyéb gyengeségektől ment,'*' kifejlődött az a szokás, hogy a királyt mint az állam fejét, mely halhatatlan, tehát a királyságot a maga történelmi folytonosságában és személytelen mivoltában koronának nevezik. A korona személytelensége (impersonalitása) azután megtetszett az európai continentalis alkotmányos államokban is, de a nélkül, hogy ennek lényegét felfogták volna — és azon elvből kiindulva, hogy a király személyét, mivel az sérthetetlen * Concha Ujk. Alk. II. k. 207. 1. 149
