Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
43 sát, a mint azt a képviselőházi vitában tartották, avagy vannak-e utalások benne más jogra, a mint azt addig tartották és én ma is tartom. De itt mindjárt előre kell bocsátanom, hogy nem áll az, mintha én az 1900: 24. t.-cz. azon kijelentését nem tartanám helyesnek, mely szerint a trónöröklésnek az 1723: 1. és 2. t.-cz.-ben foglalt szabályozása úgy keletkezése, mint föltételeire és tartalmára teljesen önálló.* Legfeljebb a tartalmára nézve való önállóságot, ha az azt akarja jelenteni, hogy abban utalás nincs, kifogásolnám. De egyébként épen értekezésemben is végeredménykép foglalom össze, hogy az teljesen egyezik az 1900: 24. t.-cz. ezen kijelentésével, csak azon okoskodással nem, a melynek alapján ide jutottak. Plane a keletkezés önállósága tekintetében való kételyre még csak távoli nyomot sem lehet találni értekezésemben. Miután annak, hogy a mi törvényünk incorporative utal az osztrák öröklési rendre, egyik legerősebb bizonyítéka épen a mi törvényünknek ily hivatkozása, Polner ezt azzal törekszik megerőtleníteni, hogy azt mondja: felesleges és semmitmondó e hivatkozás az odaát érvényes elsőszülöttségi rendre, mert ilyen csak egy van és így ha elsőszülöttségi rendet állapít meg a magyar törvény, elsőt az osztrák, akkor ugyanazt állapították meg hivatkozás nélkül is. Ámde itt az a fontos, hogy egyáltalában hivatkoztak s hogy azt tették magukévá. Különben is, ezzel is biztosítani akarták az uniót. Azt az elvet mondották ezzel ki, hogy két különböző szabály nem állhat fen Ausztriában és Magyarországon a sorrend tekintetében és így nem állhat elő az az eset, hogy azt mondhassák: ez osztrák szabály, de nem alkalmazható a magyar sorrendre. Végre is az elsőszülöttség elve egy jogi elv, a melyből különböző elmék s különböző jogi felfogások különböző következtetéseket vonhatnak s ez meg is történhetnék, ha mindkét szabályozás külön s a másikkal való azonosság hangsúlyozása nélkül mondja ki ez elvet. De nem történhetik meg így, mikor a magyar szabályozás az osztrákot tette magáévá. Ezzel együtt átvették a fiágra való áttérés szabályozását * Polner id. ért. 25. 1. 107
