Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
42 törvények stylusa, de még sincs jogunk róluk föltenni, hogy ilyesmit így akartak volna megszövegezni s ily talányokat akartak volna föladni az utókornak. Az öt leány kérdéssel kapcsolatban már most Polner azt mondja, hogy annak megállapítására, hogy ki a főherczeg, nem is gondoltak a törvény megalkotói s így az nincs is benne. Ok abban a hitben voltak, hogy az osztrák ház tagságához nem kell egyéb, mint osztrák íoherczegtől és főherczegnőtől és kánonjogilag érvényes házasságból való származás. Ámde az 1900:24. t.-cz. hitelesen belemagyarázta az egyenrangúság kellékét s így minden vitatkozás csak akadémikus jellegű most már. Ha az (iakadémikus» feleslegest jelent itt, úgy nem értek vele egyet. Épen az a czélunk, hogy a törvény belső indokoltságát vizsgáljuk. Másrészt: ha talán Szluháék nem is tudták a Missheirath dolgát, a morganatikus házasságot nem is ismerték, bár ezt alig hiszem, de tudták, ismerték a kanczelláriánál, még jobban az udvarnál. És ha csakugyan olyan, az osztrák, mondjuk, házi szabályozástól így alakilag mindenben teljesen különálló szabályozást akartak végezni, gondoskodtak volna a Missheirath, a morganatikus házasság kérdésének a magyar törvénybe való fölvételéről. Hiszen egyáltalában figyelembe veendő, hogy e törvénynyel nemcsak a táblabirák, Szluháék foglalkoztak, hanem az udvar is, legalább is oly nagy érdeklődéssel; és ha az öröklési rend itt az osztrákra való minden utalás, rátámaszkodás nélkül szándékoltatott rendeztetni, föltétlenül gondoskodnak, hogy abban a conformitás minucziózus szabályozással biztosíttassák és nem engednek tért annak, a mi Polner szerint itt történt volna, hogy e törvényben tulajdonképen a férfi- és nőág teljesen egyforma jogosítottságát állapítsák meg, a mi a két öröklési rend párhuzamosságának s az elválaszthatlan együttes birtoklásnak a legrövidebben véget vethetett volna. IV. Ez átvezet bennünket a fölvetett kérdések tulajdonképeni lényegére; arra, hogy vájjon az 1723-iki törvények a magok szövegével végzik-e az örökösödési kérdések teljes szabályozá106
