Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
35 szerint, örökbefogadott gyermeke sem Leopoldnak, sem Józsefnek, sem Károlynak nem volt; de nem tették ezt az ezután elkövetkezendők nagy sorára, a kikre pedig épen szükséges volna. Pedig ha a legitimos snccessorest a Descendentes leszármazóinak veszszük, ezeknél az örökbefogadás útján való legitim successorrá tétel csakugyan nincs kizárva. Ámde aligha vitás az a tétel köztünk, hogy csakis vérszerinti leszármazókat illet meg az utódlás. És végre, hogy az ex lumbis descendentes magában véve a legitimos successores nélkül fejezi ki az összes elkövetkezendő leszármazók összességét, klasszikus bizonyítékom az első koronázási diploma, mely ezen 1722-iki törvény megalkotása után kiadatott, s melyről föl lehet tenni, hogy benne cseng még a pragmatica sanctio összes kifejezéseivel, a Mária Terézia Diplomája. Ez ime úgy fejezi ki a három császár és királytól leszármazók összességét: «Quarto. Quod in casu defectus utriusque Sexus Archiducum Austrise, prseprimis quidem ab altefato Genitore Nostro, dein in hujus defectu, a Divo olim Josepho, his quoque deficientibus, ex Lumbis Divi olim Leopoldi Imperatorum et Pegum Hungáriáé descendentium ...» (6. §.) Ha mind az itt elmondottakhoz hozzáveszszük még azt, hogy sehol, semmiféle alkalommal az élő gyermekek és a születendő leszármazók ily összetétellel, hogy descendentes eorun- demque legitimi successores nem fejeztetnek ki, ha hozzáveszszük annak valószínűtlenségét, hogy a mikor a törvény a successióról szól, és széltében használja e szót successio, természetesen az utódlás értelmében, akkor a döntő helyen az utód minősége meghatározásánál a leszármazás értelmében használja ugyancsak a successor szót: úgy hiszem nem fog alaptalannak föltűnni felfogásom, mely e szóban nem leszár- mazót, hanem utódot lát, mindazzal, mit egyebütt ehhez fűztem. III. Az öt leány kérdésével nagyon könnyedén végez Polner. Szerinte az országgyűlés úgy tartotta, hogy minden Habsburg leszármazó osztrák Archidux. Eltekintve attól, hogy ily felfogás mellett az Austriae archidux kitétel merőben felesleges, 3* 99
