Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
36 jelentőség nélküli frázis volDa a törvényben, az országgyűlésről sem igen lehet valószínűséggel föltenni, hogy úgy gondolkozott volna. Végre is a kik e törvényt csinálták, foglalkoztak e kérdéssel s náluk oly önkényes szóhasználatot, hogy minden Habsburg nőtől bármily távol izén leszármazót a domus Austriaca tagjának tudtak s nevezni is akartak volna, föltenni nem lehet. Mert gondoljuk meg, hogy következetesen ök a domus Austriaca tagjának kellett hogy tartották legyen nemcsak a Lipóttól leszármazókat, hanem az összes előző ágak nőági maradékait is — csak kizárták a magyar koronában való örökösödéstől — s így főherczegeknek is; a mire csak rágondolni elég, hogy e föltevés tarthatatlanságát belássuk. Hasonló ehhez Ferdinándynak az a felfogása, hogy igaz ugyan, hogy a portugall királyhoz etc. férjhez ment herczeg- nők megszűntek főherczegnői czímet viselni, s azt a ma tőlök leszármazó ivadékok sem viselik. «Erre azonban az 1723. évi törvényhozók, de különösen a magyar országgyűlés épen úgy nem gondolt, mint a hogy nem gondoltak arra, hogy századok múlva a törvényben felsorolt nőágak ivadékai oly számosak lesznek, mint tényleg lettek».* Kénytelen vagyok az 1723-iki országgyűlést védelmembe venni az ilyen nagyfokú felületesség vádjával szemben. Én mégis csak valószínűnek tartom, hogy mikor ezt a törvényt hozták, hogy most már átviszik a nőágra az öröklést, végig tekintettek azokon a nem is oly sok tagból álló nőágakon. És akkor mit láttak. Sorban követ- kezendők voltak Károly két leánya, Mária Terézia és Mária Anna, az egyik öt, a másik négy éves kis gyermek, mind a kettő valóban még osztrák főherczegnő. Azután, ha ezek magtalanul halnának el — két apró gyermek! a rendeknek bizonyára okuk volt tovább is szemügyre venni a lehető successo- rokat a trónra Mária Jozefa kerülne, aki akkor már három éve volt a szász választó felesége, tehát már nem osztrák főherczegnő; utána Mária Amália, a ki azon évben megy férjhez Károly Alberthez, a bajor választó fiához ; mind a kettőről nem volt nehéz elgondolni, hogy ha gyermekeik lesznek, azok részben szász, részben bajor Prinzek lesznek. Majd utánok kö* 26. 1. 100
