Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
5 Tisztelt uraim! Valahányszor a sociologus vagy psycbo- logus reformtervekkel áll elő a büntetőjogban, úgy az ellenmondás, az egymás meg nem értése, vagy a mi még rosszabb, félreértése onnan származik, hogy a természettudományok methodusait, fogalmait át akarják vinni a büntetőjogtudományba, a mi lehetetlen, mert az nem természet — hanem az emberi szükség diktálta rendszertudomány. Ez történik akkor is, ha a determinismusról van szó. A büntetőjog indeterminismusa jogi fogalom, és mint ilyen, távolról sem ellentétes a psycho- logusok determinismusával. A természettudományok törvényei nem változtak sem Lycurgus, sem Justinianus óta, az a spatium, melyet a büntetőjog nyújt az emberi cselekvésnek a szabadakarás határain belül, az folyton változott. Változott minden politikai, társadalmi, kulturális és közgazdasági változással, változnia kellett, mert ezekkel szervi összefüggésben van. Ezeket a tényezőket nem lehet sociologiai és psychologiai törvényekkel ellensúlyozni. Azt, a mit teliebetünk, csak annyi: az adott viszonyok között irányítani a fejlődést úgy, hogy a mint már előbb jeleztem, a criminalogiai kényszer mindig szükebb korlátok közé szoruljon. Igyekeznünk kell a büntetőjog gyakorlását lehetőleg olyanná tenni, hogy az a megtorlás mellett lehetőleg eszköze legyen az egyén és ezzel a társadalom megjavításának. E kettős czélt szolgálja véleményem szerint az is, a ki a büntetőjogba be akarja vinni a korlátolt beszámítbatóság elvét. Az elmebetegeket illetőleg a gyakorlatban sikerült elérni azt, hogy kivontuk őket a büntetőjogász hatásköre alól. Ki kell emelnem azt, hogy gyakorlatilag, mert bármilyen furcsán hangozzék is, elvben ez még nem történt meg. Oka ennek első sorban, sőt talán egyedül az ide vágó törvény szerencsétlen fogalmazása. A franczia törvény azt mondja: II n’y a ni crime ni délit lorsque le prévenu était en démence au temps de Taction. Es ma nies a világon olyan psychiater, a ki ezt nem helyeselné. Az elmebeteg bűnös nem lehet, az elmebeteget felelősségre vonni nem szabad. És rögtön hozzá teszem, fölösleges is. Mert ha a biró bármire Ítéli is, a büntetés rajta végre nem hajtható, 97
