Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

tényálladékainak közelebb vitele a való élethez (Wach, Köhler), az egyházi befolyás maradványainak kiküszöbölése (Wittich), a modern jogtárgyak kifejezettebb védelme (Meili, Budde) helyes ugyan, de csonka programra, mely egy új kódex tervezetébe igen jól beleilleszthető, a nélkül, hogy egymagában archimedesi pont volna a kódex egyensúlyának megbillentésére. Ha ezzel szemben a magyar reformtörekvésekre pillantunk, úgy azt látjuk, hogy a revízió okainak legnyomósabbjai egyáltalán nem, egyebek pedig csak sokkal kisebb mértékben játszanak közre. A mi kódexünk sem nemzeti alkotás, ha a 48 előtti állapotokra vagyunk figyelemmel, de Magyarországgal, mint modern kulturállammal együtt született s szociális alapjai félszázaddal későbbiek, mint a melyekre a német törvény épült. Tényálladék szerkezetei a legjobbat nyújtják, a mit Csemegi lángesze a 70-es évek magas fejlettségű dogmatikájából leszűrni képes volt, büntetési rendszerének gerincze pedig, mint láttuk, a németek szemében mint kivánatos reform- gondolat jelentkezik. A mi jelszavunk tehát csak az lehet: tatarozni és nem rombolni, sőt épen azok, kik óhajtják, hogy lépést tartsunk a korral, kötelesek a kódex életének meghosz- szabbításával lehetővé tenni, hogy az egy emberöltő vagy félszázad múltán minden valószínűség szerint bekövetkező büntetőjogi nagy átalakulásnak, a mostani revízióval útját ne álljuk. A név természetesen nem határoz — Name ist Schall und Bauch — akár novellának, akár revíziónak nevezzük a btk. módosítását, a lényeg az, hogy míg egyrészt a kódex alapelvei érintetlenül maradjanak, addig másrészt a módosításokat az égető szükség által javait pontokra s a büntetőpolitikának rázkódtatás nélkül keresztülvihető követeléseire szorítsuk. Nem esik feladatom körébe ennek ad nauseam ismételt kifejtése, polémiát sem czélom felidézni, de attól a megjegyzéstől még sem zárkózhatom el, hogy a kódex büntetési kereteinek oly mérvű szétbontása, mint azt Beichard tervezi, e szempontot nem uralja, s hogy akkor, midőn egy tüz90

nézve 1. Meyer v. Schauensee-nek Stooss és Zürcher elleni vitairatát: Die Strafrechtsreform in Deutschland und in der Schweiz. Berlin, 190:1. (kül. 60—68. 1.)

90