Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
91 vész alatt eltulajdonított vasláncz darab lopásáért 6 havi börtönre ítélnek Magyarországon, minden perez, melyet azzal töltenénk, hogy a fősegéd fogalmát rekonstruáljuk, a végszükség tanait revidiáljuk — miként azt pl. Eeichard javasolja- lelkiismeretünk igazságszeretete ellen való vétek. A mily nyomorúságos szellemi szegénységre vall a tudományos védvám, mely a gondolatok nemzetközi fogalmát akadályozza, ép oly fontos nemzeti érdek, hogy a lói d’imitation-nak, mely nálunk Németországra szokott támaszkodni, legiszlativ téren saját czéljaink, saját szükségleteink vessenek gátat. A btk. teljes revíziójával várnunk kell addig, míg vagy egy új alapgondolat terem a büntetőjogban vagy a jogfejlődés hosszú korszakát kell a kodifikációnak sommáznia. Az első csak magától jöhet létre s az oly mesterségesen tenyésztett melegházi növény, mint a Liszt által tervezett revízió alapeszméje nem életképes, hisz a XIX. század nagy büntetőjogi reformját sem Voltaire, Filangieri és Beccaria okozták, ők csak kifejezői voltak az evolúciónak, mely a természettudományi felfedezések korában gyökerezik. Hasonlókép nem lehet mesterséges utón megszabni a jogfejlődésnek azt a tartamát sem, melyen túl új koditikácio- nalis cezúra válik szükségessé. Hisz kétségtelen, hogy a kódex nemcsak 25 év, de már a keletkezését követő pillanat múltán igazságtalan, nemcsak azért, mert mindig az átlagesetre szab törvényt, holott átlageset nincs, hanem főleg azért, mert egy fix időpontban statikai vetülete egy dinamikai folyamatnak. Ez azonban nem a mi kódexünknek, hanem minden kodifikációnak hibája. Kódexünket és Csemegi halhatatlan emlékét pedig semmi által nem becsüljük meg jobban, mintha a részletek harmonikus módosításával, a törvénykönyv egészének biztosítunk hosszú létet. ы
