Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
!> áll a németre, mely 1899-ig H8 büntetőjogi ú. n. melléktörvényt alkotott) nem annyira új büntetőtörvények alkotása, mint inkább a régiek megrostálása volna. Különösen áll ez a gondatlanságból elkövetett cselekményekre és a kihágásokra. A középeurópai állampolgár egész életén át a tilalomfák erdejében bolyong s igaza volt Feilsch,nek, a ki a nemzetközi büntetőegyesület német csoportjának 1898-iki gyűlésén kijelentette, hogy a puszta véletlennek köszönhető, ha valaki «bei der heutigen Hochfluth von Strafsatzungen» büntetlen marad. A büntető szabályok sokasága egyrészt ugyan az életviszonyok módosulásának következménye, másrészt azonban a polgárok kiskorúságának jele s az állam, mely minden jogszabály mellé támasztékul büntetést állít, a praeceptor szerepét játsza, a büntető igazságszolgáltatásnak az a kardja pedig, melyet a társadalmi neveletlenségek és kisebb szabálytalanságok mindennapi nyesegetésére használnak, kicsorbul s megtagadja a szolgálatot a bűnözés elleni komoly küzdelemben. A kriminális törvények túltengésének egyik oka kétségkívül az a büntetőjogi idegesség is, melyre mint társadalmi tünetre helyesen utalt Seuffert bonni professzor a drezdai Gehe-Stiftung ülésén múlt évi márczius 16-án tartott előadásában.1 Seuffert Birkmeyerrel ellentétben a büntetőjog reformjának archimedesi pontjául nem egy letűnt elmélet igazait, hanem a pezsgő élet tanúságait választotta. Helyesen mondja, hogy a büntetőjogi reálpolitikus a megtorlás gondolatának híveivel hosszú utat karöltve tehet meg, midőn azonban a vita «nicht bloss um das Meinen, sondern im untersten Grunde um das Empfinden» folyik, akkor már csak szavazattöbbség által dönthető el. A törvényhozás gyakorlati kérdéseit ellenben a büntető igazságszolgáltatás gyakorlati eredményei alapján kell eldönteni s ezért vizsgálja Seuffert a birodalmi bűnügyi statisztikát. Az általa részletesen kifejtett eredmények közül kiemeljük, hogy az összkriminalitás az 1882—1896-ig terjedő idő alatt sokkal nagyobb arányban (38’5°/o) emelkedett, mint a lakosság száma (15*8°/o), mi főleg az általános 1 Die Bewegung im Strafrechte während der letzten dreissig Jahre. Dresden, 1901. 9
