Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
71 tében Liszt javaslatát már fentebb láttuk 1 összefüggésben az általa organikusan kiépített büntetési rendszerrel. Az első és fő posztulatum nála is a büntethetőségi korhatár felemelése 14 évre, oly követelés, melynek jogosságát úgyszólván európa- szerte az összes büntetőjogászok tudományos pártállásra való tekintet nélkül elismerték.1 2 Hogy iskolásgyermekek nem valók fogházba, az sokkal elemibb igazság, semhogy bizonyításra szorulna. Egyedül a német birodalmi igazságügyi kormány ment oppozicióba s képviseletében Nieberding államtitkár kijelentette, hogy az 1894—1898-ig évenként átlag elitéit 9000 tizennégy éven alóli gyermek közt nem egy volt, ki szokás- tzerű bűntettesnek mutatkozott s közülök nem egy gyújtogató, sőt gyilkos is lett visszaeső.3 Ebből azonban csak a bürokra- sikus rövidlátás vonhatta le a büntethetőségi korhatár fel nem emelésének következményét. Épen a szokásszerű kriminalitás erkölcsi habitusával megjelölt gyermekek a legveszélyesebbek a kriminális ragályozás szempontjából, ha a szabadságvesztésbüntetés kiállása után visszaengedjük őket az iskolába, hol gyakran a kiváncsi csodálatnak tárgyai lesznek. A német igazságügyi kormány ellenállása különösen meglepő, mikor azt látjuk, hogy pl. Németalföldön az 1901. évi törvény a korhatárt 18 évre emelte fel.4 5 Az alsó korhatár változatlanul hagyása mellett emelt szót Calker is,6 a döntésre nézve prejudicialis- nak tekintvén annak megállapítását, vájjon átlagban a normá1 Y. ö. 55—56 old. 2 E mellett foglalt állást Kahl is (Verhandlungen III. 227.), noha a felső korhatár felemelését Calkerrel együtt (h alább a szövegben) ellenzi. 3 Bix: Die Jugendlichen in der Social- und Kriminalpolitik. 1902. 22. 4 A 18 éven alóli bűnösöket a biró büntetés kimondása nélkül a szülőknek adhatja át megfenyités végett vagy a közigazgatási hatósághoz utalhatja, mely 21 éves koráig nyilvános vagy magánjavító-inté- zetben helyezheti el. Ha pedig a kiskorú három évet meghaladó fogházzal büntetendő cselekményt követett el úgy a kényszernevelésen kívül fogházra is ítélendő, de utóbbi csak akkor hajtható végre, ha a kényszernevelőintézetből elbocsátott egyén elbocsátása utáni három éven belül valami szabálytalanságot követ el, ellenesetben a büntetés, úgy mint a feltételes elítélés esetében végre nem hajtható. 5 Verhandlungen stb, II. 256—257. 71
