Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
70 ha nem is a konkrét eredménynek figyelembevételét jelenti. Idevágó javaslata * a következő: Ha bűntett vagy vétség miatt történt elitélés esetén megállapítható, hogy az elitéit büntetendő cselekmények elkövetését iparszerűleg űzi, úgy a büntetés a cselekményre megállapított maximum kétszereséig emelhető, de annak kétharmadrésze alatt ki nem szabható. A ki már egyszer büntetendő cselekmények iparszerű elkövetése miatt elitéltetett és újabban oly büntetendő cselekményt követ el, melynél az iparszerűség megállapítható : legalább is az elkövetett bűncselekményre megállapított büntetés maximumával büntetendő, de a büntetés a maximum háromszorosáig emelhető. Ha az így megállapított büntetés 15 évet meghalad, úgy az életfogytig tartó fegyházbüntetés tekintendő a kiszabható legnagyobb büntetésnek. — E formula mindenesetre inkább kompromisszumszerű, mint Liszt-é, de ugyanabban a hibában szenved, mint Van Calker-é, hogy t. i. átmenetet enged az időleges fegyházról az életfogytig tartó fegyházbüntetésre, másrészt pedig csak ugyanazon büntetés hosszabb tételeivel operál. Úgy Calker, mint Mayer, nem adtak maguknak számot arról, hogy mit kívánnak a szokásból bűnösökre kiszabandó büntetéssel elérni. Ha a czél pusztán a javíthatatlannak feltételezett elitéit távoltartása a társadalomtól, úgy következetesen mindenkor életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés volna alkalmazandó, ha a javítás lehetősége feltételezhető, úgy vajmi kevéssé megfelelő a már hatálytalannak mutatkozott orvosság kettőzött adagának alkalmazása. Nézetem szerint a kérdés góczpontja az, hogy a szokásos stb. bűntetteseknél ontologiailag más minőségű kriminalitással van dolgunk s így más összetételű ellenszerre is van szükség. Vájjon a dologház alkalmas kriminálpolitikai eszköz-e, az a lélektani tartalomtól függ, melyet belehelyezni képesek vagyunk. Az azonban bizonyos, hogy a mai büntetések halmozása aligha vezethet eredményhez, mert ez csak politique du débarras, nem pedig kriminálpolitika s a visszaesés problémája csak a büntetés, nem pedig a tartam átalakításával oldható meg. A fiatalkorú bűntettesekkel követendő bánásmód tekinte* I. h. 376. 70
