Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
(it sítése volna a. mai német btk. szabadságvesztésbüntetési rendszerének, melyet Calker a maga egészében fentartani kivan. Megmaradna tehát a fegyházbüntetés,* csakhogy alkalmazásának köre bővülne, a mennyiben szerinte a már tárgyalt ** alapelvből folyólag alkalmazandó volna mindazon esetekben, melyekben a cselekmény elkövetési módja intenzív büntetési érzületre enged következtetni [pl. az ú. n. veszélyes testi sértés esetén (?!)], melyekben a tételes jog az érzület megveten- dősége miatt fogházbüntetésen kívül a polgári jogok gyakorlatának felfüggesztését rendeli el, végül speciális visszaesés esetében. A visszaesés megbüntetésének szerkezete Calker szerint a következő volna: A már fegyházzal büntetett delictu- moknál az első visszaesés esetén két évi, többszöri visszaesés esetében öt évi fegyház volna a minimum. A maximum 15 évi fegyház volna, ha a cselekmény a törvény szerint 15 évig terjedhető fegyházbüntetésnél rövidebb büntetéssel sujtatik, életfogytig tartó fegyház, ha a cselekmény büntetése 15 évig terjedhető fegyház. Hogy az így nyert: 2, illetőleg 5 év-től életfogytig terjedő íegyházbüntetési spatiumban az átmenet az időleges fegyházról az életfogytig tartóra miként történnék, az iránt Calker úgy látszik feleslegesnek tartotta a szakközönséget tájékozni. A fogházzal vagy állam fogházzal (Festungshaft) büntetett cselekményeknél csak a másodszori visszaesés esetén lenne helye a sulyosításnak, még pedig fogház helyébe 1—15 évi fegyház lépne, az államfogház minimuma pedig egy év volna. Hogy a visszaesési sulyosítás e rendszere mily furcsa viszonyba jut a szokásos bűntettesekre nézve Calker által javasolt bánásmóddal, ai’ról később lesz szó, egyelőre csak arra kívánnék utalni, hogy a visszaesésnek ily formalisztikus felfogása, mely a visszaesés alapjául szolgáló bűncselekmények nemére és lélektani természetére semmi figyelemmel nincs, félreismeri a visszaesőkkel szemben indokolt szigorúság czélját és így indokolatlan kegyetlenségekre vezet. * Hogy fegyház és fogház közt, mint már fentebb láttuk, a végrehajtásban nincs különbség, azt Calker figyelmen kívül hagyja, noha az elzárás ellen azzal argumentál, hogy közte és a fogház közt nincs számbavehető különbség. Hol itt a következetesség? ** V. ö. 17—19. old. 61
