Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
Г)3 mert különben aligha tartaná a büntetés javító hatásának, hogy az elitéit tisztább lélekkel jusson a purgatoriumba. Hogy a halálbüntetés az ártalmatlanná tételt - in promptester Weise — előmozdítja, abban szerzővel együtt mi sem kételkedünk, de hogy ezáltal szükségessége is be volna bizonyítva, azt Katzensteinnak szép Bismarck-idézete ellenére sem vagyunk hajlandók elhinni. Más a véleményünk a Justizmord dolgában is. Katzenstein szerint ugyanis a bírói tévedés elég ritka s ha mégis megtörténik, úgy a halálbüntetés az ártatlanul elitéltet hamarább megváltja szenvedéseitől, mint a börtön. Azt hiszem nem csalódom annak feltevésében, hogy Calas, Lesur- que, Köteles Mihály, az újabb időkben Locatelli, Steiner, Druaux * vagy az a 49 kivégzett, kit Sir Fitzroy Kelly állítása szerint ** Angliában egy félszázad alatt igazságtalanul halálra ítéltek, ha módjukban állna nyilatkozni, aligha támogatnák e szakvéleményt. De kár is Katzenstein érveivel komolyan foglalkozni, ő maga sem helyez reájuk súlyt, mert szerinte a halálbüntetés fentartása dolgában egyedül mérvadó, hogy az állami büntető hatalom ez idő szerint Németországban nem gyöngíthető. Ez pedig nem szorul indokolásra, ha Németország társadalmi és politikai helyzetét nézzük, melynek sommás képét szerző a következőkben rajzolja meg: «Durch frevlerische Angriffe sind Thron und Altar unterminiert, eine platte Aufklärung, eine Philosophie ohne Ideale haben die Ehrfurcht vor dem Überlieferten, vor der Heiligkeit der Sitte und der Herrlichkeit des Bechts gemindert, ja sogar in weiten Kreisen des Volkes auf ein gefährlich tiefes Niveau herabgedrückt». Ez legalább világos beszéd, mely senkit sem hagy kétségben az iránt, hogy kinek s mi czélból van szüksége a halálbüntetésre. Csakhogy * Ezek eseteit 1. Lohsing id. ért. 8—9. A Justizmordokról Mühl- í'eld ismeretes munkáján kívül kimerítő adatokat szolgáltat: Sauerlandt (Französische Justizmorde. Berlin, 1898.) és Giurati Domingo. (Los errores judicales. Diagnosis у Remedies 1900.) A Justizmordok gyakoriságára nézve 1. egyébként Rosenblatt cikkét (Zeitschrift XXIII. 580—596.), melyben a garanciák egész sorát követeli az újrafelvétel biztosítására. ** Holtzendorff: Das Yerbr. d. Mordes u. die Todesstr. 312. 1. 53
