Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
47 jük. Ha a Sichart által felvetett és nemcsak Liszt, de Wach által is körvonalaiban elfogadott szabadságvesztés-büntetési rendszer mag vára tapintunk, úgy «der Weisheit letzter Schluss»: a szabadságvesztésbüntetések nemeinek egységesítése a bűntettesek nemei szerint, a végrehajtásban nyilvánuló egyéniesí- téssel kapcsolatban * Míg tehát mi Magyarországon a börtön kiküszöbölését tervezzük, addig Németországban már egy lépéssel tovább haladva, a fogház és fegyház vékony válaszfalát döngetik. És ez nemcsak németországi, de úgy látszik nemzetközi tünet. Nemrég olvastam Bader zürichi magántanárnak értekezésében,** hogy Zürich kantonban a fegyház és fogház közti különbség csak névleges, miért is gyakran előfordul, hogy a fogházra Ítélt fegyházba kívánkozik, mert utóbbiban nagyobb a rend és tisztaság, a mi kellemesen emlékeztethet bennünket a hazai u. n. fegyliázaspiránsokra. A szabadságvesztésbüntetésnemeknek a cselekmény súlya szerint felállított difi'erenciációja tehát Németországban ép úgy, sőt még inkább csődöt mondott, mint nálunk, mert ott még * A német jogászgyűlésen Aschrott az ellenkezőt hangoztatta (Verhandlungen III. 25-t.) s angol példára hivatkozva legalább négyféle szabadságvesztésbüntetést követelt (munkával s a nélkül, kedvezmények lehetőségével s a nélkül). Azt azonban az angol börtönügy kitűnő ismerője elfelejtette megemlíteni, hogy Angliában mindössze kétféle intézet van, az egyik a két éven alóli fogház, a másik a penal servitude végrehajtására. V. ö. Huggles-Brise börtönügyi főfelügyelő jelentését a brüsszeli kongresszuson. Actes IV. 267. Aschrotton kívül Köhler (i. m. 23—26.) óhajtja a súly szerint megkülömböztetett szabadságvesztésbüntetés három nemének fentartását. A mai fegyház- és fogházbüntetés élesebb elhatárolásával e büntetésnemeken belül kót-két osztály volna, melyek egyikébe a javítóbüntetésre szorulók kerülnének részint a deliktum neme, részint a bírói ítélet szerint. Az államfogházat Köbler is mellőzendőnek tartja. A végrehajtás módjára nézve progresz- szie rendszert kíván meg nem határozott idejű magánelzárással, melynek csak a testi vagy szellemi egészség veszélyeztetése szabna korlátot, s a progresszió második szakában hallgatási kényszerrel (!). A fegyház- és fogházbüntetés közt a munkaidő, jutalék, pihenési idő, ruházat és a fegyelmi büntetések eltérése által vél Köhler külömbséget felállítani. De vájjon mivel éri el Köhler azt, hogy e külömbség ne maradjon a papíron, mint az ma történik ? Továbbá: minő eredmény remélhető a progresszív végrehajtástól nehány hava fogházbüntetésnél ? ** Schweizerische Keehlsgeschichte und Kodifikation. Zürich 1901.23. 47
