Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
46 igazságszolgáltatás megrontására vezet. Kétségkívül megfelel a tapasztalati tényeknek, hogy nincsenek oly bűncselekmények, melyek motívuma mindig tiszteletreméltó volna, másrészt alig van deliktum, melynek ne lehetne becsülésre méltó indító oka. A politikai arénában nem mindig Cátók mozgatják a tömegeket s a párbaj pisztoly füstje néha aljasabb gaztettet fed el, mint a minő a dehonesztáló következményű bűntettek légiója. Ennek felismerése indokolja, hogy az államfogház, ha egyáltalán föntartjuk, kellemes martiromság helyett a biró kezében az egyéniesítés eszköze legyen, gyakorlati kivihetősége ellen szólnak azonban a Liszt által Calker ellen érvényesített aggályok. Hasonlóképen nem eredeti a Sichart által fegyháznak keresztelt büntetésnem, mely 15 évig ül. életfogytig terjedő tartamban a többszörös visszaesők és az életfogytiglan elitéltek ellen irányul. Végrehajtása külön intézetben történnék, hol a társadalom inkompatibilis elemei szigorú munkakényszerrel kezeltetnek.* Nem egyéb az az olasz relegácio enyhébb kiadásánál és a svájczi javaslat 24. §-ának internement-jánál, melyet a nép szája már előre Bundeshölle-nek keresztelt, vagyis más szóval hallgatag beismerése annak, hogy ha Liszt, Van Hamel vagy a norvég javaslat kalandos terveit nem fogadjuk el, tehetetlenül állunk a visszaeséssel szemben. Ha nem is érthetünk egyet Wach-al** abban, hogy mit árt az a társadalom biztonságának, ha a javíthatatlan verekedő valakire egy kis karczolást applikál, vagy ha a folyton visszaeső tolvaj néhány garast elcsen, mégis meg kell szívlelnünk intését, hogy cseberből vederbe esnénk, ha az államot a javíthatatlanok ezreinek intézeti ellátásával terhel* A végrehajtás módja a fogháznál, tehát a renden büntetésnél, Sichart szerint is akár az egész tartamra, akár annak a letartóztatási intézet által meghatározott részére a magánelzárás (Zeitschrift XXI. 157. és Bl. f. Gefk. XXXVII. 86.), mely csak egészségi szempontból zárható ki. Az általa felállított fegyház ill. államfogházbüntetésről csak annyit mond, hogy a vegyes rendszer szerint hajtandó végre, mert ez a legolcsóbb s a kontagium veszélye úgy sem forog fenn. Ez bizony elég sovány programm, a mint hogy a progresszív rendszer kizárásával nem is lehet messzebb jutni, ezt pedig kifejezett alakjában Németországban a börtönügyi közvélemény ellenzi. ** I. m. 9. 16
