Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
45 mint kemény íekhelylyel súlyosítható a büntetés egész tartamára vagy annak egy részére, de csak 2—2 napi megszakítással. E rendes büntetésnemekkel illetőleg büntetésnemmel1 párhuzamosan kívánja Sichart az államfogházat és a fegyházat alkalmazni, csakhogy e büntetésekből csak az elnevezést tartja meg, ellenben tartalmuk s alkalmazásuk köre egész más volna, mint a mai btk.-ben. A Festungshaft-ot, a magyar államfogház eredetijét, a német btk. általában ugyanazon a területen alkalmazza, mint a magyar, de — a párviadal fejezetétől, és a barátságos viszonyban lévő állam ellen elkövetett árulástól eltekintve, mindenkor párhuzamosan a fegyház- vagy fogház- büntetéssel, a minek oka Frank szerint1 2 3 a motívum tisztességes voltának méltánylása. Sichart ezt a gondolatot általánosítja és a fogházzal egyenlő tartamú Festungshaftban a nem romlott, sőt néha tisztességes érzetű (ehrenhafte Gesinnung) bűntetteseknek állít fel a fogházzal párhuzamosan, de annál enyhébb s következményeiben kevésbbé sújtó büntetésnemet. A gondolat nem eredeti, hisz maga Sichart már nyolcz év előtt hangoztatta,8 azóta pedig Francziaországban Garzon és Saleilles valóságos tudományos hadjáratot indítottak mellette,4 de mindezek inkább mellette mint ellene szólnak. Különösen mellette szól pedig, hogy legújabban Wach is, kit eddigelé alig lehetett radikalizmussal vádolni, a rajna-vesztfáli börtönegylet kongresszusán oda nyilatkozott,5 hogy az eddiginél nagyobb mértékben választási szabadságot kell engedni a bírónak a custodia honesta és a közönséges büntetés közt, mely utóbbi az erkölcsi mérték szempontjából pusztán alaki deliktumra alkalmazva, a büntető 1 Újabb dolgozatában (Bl. f. Gefk. XXXVII. 75.) Sichart az elzárásbüntetést egészen elejti, minthogy a kihágások valószínű kiküszöbölése a btk.-ből feleslegessé teszi. De felesleges akkor is, ha e feltevés nem teljesül, mert a kihágások terén a szabadságvesztést a pénzbüntetés úgyis háttérbe szorítja, s ha kimondatnék, hogy a hat hetet meg nem haladó fogházbüntetés magánelzárásban hajtandó végre, úgy megszűnne minden ellenvetés, a mi a fogház és elzárás egybeolvasztása ellen tehető. 2 Das St. В. III. és IV. kiad. (1903.) 37. 3 Zeitschrift XIII. 914. * Büntetőpol. köv. 13. 6 Zukunft des deutschen Strafrechts. Düsseldorf 1902. 10—11. 45
