Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]

37 пек látszik, bogy Liszt munkaprogrammjával meglehetősen elszigetelten áll s ma, midőn Seuffert halála leghűbb fegyver- társának támogatásától is megfosztotta, alig remélheti, hogy tervei diadalra jussanak. Maga a XXVI. német jogászgyűlés, midőn Kahl referens tételeit elfogadta,1 melyek — mint látni fogjuk — külön kbtk. felállítására, a melléktörvények feldolgo­zására s a btk. általános részeiben foglalt egyes elvi jelentő­ségű kérdések tárgyalására irányulnak, s ezek közül a jövő ülés napirendjére a fiatalkorúak és az ú. n. «geistig minder­wertige» egyének problémáját tűzte, ezáltal világosan kifejezte, hogy a többség által kijelölt csapáson kíván haladni. Liszt­nek radikalizmusa tehát csak az esetben juthatna érvényre, ha Lisztnek mint leendő porosz igazságügyminiszternek sike­rülne oly döntő jelentőségű pozíciót szerezni, melyen annak idején Friedberg állott. A beavatottak nézete szerint teljesen kizártnak ez sem tekinthető. * A rendkívüli tekintély, melynek a német jogászgyülés örvend s a mely előtt a katedrái ellentétek is elsimulni lát­szanak, kötelességemmé teszi, hogy a revizio terjedelmére vo­natkozó határozatával, melyet az imént jeleztem, bővebben fog­lalkozzam s egyszersmind áttekinthető képet nyújtsak a tanács­kozásról, melyen a határozat alapszik. A két referens közül az első és tekintélyesebb: Kahl mint láttuk2 a béke embere, ki javaslataiban szinte szertelen óvatosággal került minden radikalizmust, a második: Kronecker, noha a nemzetközi bün­tetőegyesület régi oszlopos tagja, mint látni fogjuk, Liszt meg­védésére nem vállalkozott. Liszt maga nem volt jelen a tanács­kozáson, legjobb barátja Aschrott csak részletkérdésekkel foglalkozott, a szakosztály elnöke: Olshausen, mint a német büntetőjogi dogmatika élő megtestesülése, természetszerűleg inkább fékezően hatott, noha a revíziót egyébként teljesnek s mindent felölelőnek jelezte is.8 ' 1 Deutsche Jur. Z. 1902. okt. 1. sz. (448. 1.) és Verhandlungen stb. III. Berlin, 1903. 601—602. 2 V. ö. 15—16. old. 3 Verhandlungen III. 209. 37

Next

/
Thumbnails
Contents