Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
egyező jellegzetes esetek tömegében.1 Másrészt a tömegjelenségek megfigyelése esetleg fontos tényezők elhomályosítását eredményezi, a min,azonban a megfigyelésnek a Liszt által javasolt kis területekre szorítása nem segít. A kriminálstatisztika e decentralisatiójának csak akkor lehet értéke, ha e kisebb területeken nyert eredmények — a területeknek a kriminalitás feltételei tekintetében fennálló külömbségei egybevetésével — hasonlíttatnának össze. Sőt részemről még tovább mennék. Liszt ugyanis helyesen hangsúlyozta, hogy a megfigyelés e kis területein az összes tényezőket kell figyelembe venni. De hisz épen e tényezőket keressük. Nézetünk szerint még a Gerland által javasolt1 2 3 * * * * az a módszer sem vezethetne eredményhez, hogy a társadalmi fényezőket vegyük kiinduló pontul s ezeket vizsgáljuk kriminalitásra gyakorolt potentiális hatásuk szempontjából.8 Két okból nem kielégítő e módszer: először azért nem, mert ki merné állítani, hogy a) képes az összes esetleg ható faktorokat a priori és b) képes kölcsönhatásuk mértékét általánosságban megállapítani; másodszor azért nem, mert az el nem hanyagolható egyéni tényezők (egyrészt az ü. n. egyéni alzat, mely az ember individuális voltában jut kifejezésre, másrészt a társadalmi factorok egyéni áthasomtása) hatása a kisebb területen ép oly kevéssé deríthető ki, mint a nagyobban. Ennek oka pedig egyszerűen az, 1 Erre mutat rá Gerland is Liszt e dolgozatáról irt bírálatában. Geriehtssaal LXII. 153. 2 I. h. 154. 3 Waclmak legfeljebb a kriininalstatisztikai módszerre nézve van igaza, midőn ezeket mondja (i. m. 11.): Nicht minder sind wir darüber im klaren, dass die Kriminalstatistik und die sorgfältigste Beobachtung der Zusammenhänge zwischen Verbrechen und sittlichen, wirtschaftlichen, gesellschaftlichen Zuständen innerhalb derselben Kulturgemeinschaft — so wertvoll sie im übrigen für die Prophylaxe und die Schärfung des gesellschaftlichen Gewissens ist —- uns niemals zu einer Erkenntnis der mit der Kraft des Naturgesetzes wirkenden Ursachen des Verbrechens führen wird. Sie zu suchen, bedeutet einen methodischen Grundfehler der Kriminalsoziologie und kann um so weniger die Signatur ihrer wissenschaftlichen Selbständigkeit ergeben als sie sich hierbei in völliger Abhängigkeit von anderen Wissenszweigen befindet: den Naturwissenschaften, der Psychologie, der Nationalökonomie-Statistik u. s. f.-2Í> J0
