Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
28 A kriminalitás problémájának okozati megoldása Liszt szerint csak a hivatalos statisztikai szervezet által beszerzett tömegmegfigyeléseknek a rendszeres egyedi megfigyelésekkel való kapcsolatba hozatala által érhető el. Példaként hozza fel Liszt azt az eredményt, melyre az 1899. évről szóló német kri- minálstatisztika az iparszerű bűntettesek tekintetében jutott.1 hogy t. i. ezek a visszaesők számát állítólag nem befolyásolják, mert az egyéni lapok csak az előző utolsó elitéltetésről adnak számot s ez kiegészítendő volna a fogházigazgatás rendszeres egyéni megfigyeléseivel. Csak ez adhat felvilágosítást a bűntettesi életpálya folyamáról, az egyén társadalmi hajótörésének idejéről és okairól, más szóval, miként arra már Földes alapvető dolgozatának befejezésében reámutatott1 2 ily összetett jelenségek megítélése nem egyszerű arithmetikai feladat. Teljesen igaza van Lisztnek abban, hogy a társadalmi tényezők hatásairól semmit sem tudunk «was über platte Redensarten hinausginge»,3 mert hiányzik a módszer. A módszer hibája szerinte abban rejlik, hogy nagy átlagszámokkal operálunk s emellett az egyes tényezőket isoláljuk. A helyes módszer az volna, hogy lehetőleg kis, helyileg elhatárolt területen az összes tényezők hatását vizsgáljuk. E vizsgálatnak helyszínén kellene történnie, biráktól és közigazgatási tisztviselőktől, gyárosoktól és munkásoktól, papok- és tanítóktól kellene véleményt és tanácsot kérni. Csak ez alapon lehetne a társadalmi faktorokra világot deríteni s ilykép a prseventio területét a büntetésétől elkülöníteni. Vájjon igazán czélhoz vezet-e a Liszt módszere? Kétségkívül vannak előnyei a ma űzött dilettáns kriminálstatisztikai játékkal szemben, de viszont alig hagyható figyelmen kívül, hogy a nagy számoknak és van előnye s ez abban áll, hogy az egyes eset véletlene eltűnik az 1 Statistik d. deutschen Reiches. Neue Folge 132. к. I. 32—34. 2 Zeitschrift XI. 676. 3 T. m. 68. így pl. a német birodalom hosszú időn át nagy gazdasági fellendülést mutat. E mellett azonban a kriminalitás ijesztő módon szaporodott. Ki merné ezek alapján állítani, hogy a munkás- osztályok életfeltételeinek javulása összefügg az erőszakos delictumok szaporodásával ? 28
