Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
21 sohasem arrogált magának égi igazságszolgáltatást, mely az emberi cselekmények absolut erkölcsi értékét veszi a megtorlás mértékéül. A bűnösség mértékét egészben véve (im Ganzen) az állam ép úgy képes felismerni, mint az egyéb jogi tevékenységét szabályozó mértékét — mondja Merkel. Ha az állam megtorló igazságszolgáltatását az általánosítás és az elvonás madártávolságából nézzük, úgy ez kétségkívül igaz, mert valóban a «hagyományos értékítéletnek» felel meg, hogy pl. a szándékos emberölés súlyosabban, büntettessék, mint a lopás, a gyújtogatás súlyosabban, mint a könnyű testi sértés stb., de mihelyt az adott esetben megállapítandó büntetésről van szó, e mérték megtagadja a szolgálatot és csak optikai csalódás, ha Wach a tételes jog javítása által véli elérhetni1 a büntetés arányosságában nélkülözött következetességet. Valóságos szélmalom-hai’czot folytat végül Wach akkor, mikor a büntetőtörvény és a büntetőjogi felelősség fentartását követeli, mert tudtunkkal — a kriminalanthropologia híveitől eltekintve — még a legszélsőbb reformereknek sem jutott eszébe ezzel ellentétes követeléseket felállítani.1 2 Ha az eddigiekben ismertetett és birált véleményezők javaslatain végigtekintünk úgy nyomban kitűnik, hogy sem az ellentéteket kiélési tő (Birkmeyer, Wach, Seuffert), sem a törvényhozási fegyverszünetet proponáló (Liszt, Kahl, Van Calker, Bülov) indítványok nem oly természetűek, hogy akár lehetséges, akár kívánatos volna Németország megalkotandó uj büntetőtörvénykönyvét az új köntösben jelentkező régi absolut vagy relativ elméletre, vagy a kettőnek szükségkép őszinteség hiányában szenvedő kiegyeztetésére alapítani. Ha figyelembe vesszük, hogy a büntetőjog mindig valamely adott társadalmi rend külső védbástyája, mely alapelvében épúgy mint a védelmi eszközökben s azok alkalmazási módjában szükségkép a társadalmi szervezethez kell, hogy alkalmazkodjék, úgy kétségtelennek látszik, hogy a büntetőjognak új, az eddigitől teljesen eltérő formatiója — eltekintve a bűntettnek setiologiai kutatásától, mely az újjáalakításra csupán 1 I. m. 22. 2 V. ö. Publicanus: Huszadik Század III. évf. decz. fűz. 24
