Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
50 előírta időn belül adta be a beadványát, hanem az indokokból kivehetőleg az alapon, hogy a deczember 21-ike előtt tévesen a táblánál benyújtott semmiségi panasz, kezelési akadályok folytán csak 1901. évi január 9-én került az első fokon eljárt törvényszékhez. Ekkor pedig a nyolcz nap már letelt. Ügyfélegyenlőségünket furcsa színben tünteti fel e felfogás, ha figyelembe veszszük, hogy a 89. §. 2. bekezdése értelmében az indítvány! és elévülési határidő leteltét megakadályozza az eljárásra nem illetékes ügyészségnél, rendőrségnél vagy bíróságnál, tehát akár mindjárt a táblánál vagy Curiánál benyújtott bűnvádi feljelentés avagy indítvány, akkor is, ha onnan az illetékes avagy kellő hatáskörrel felruházott hatósághoz való áttétel e határidő letelte után következett be Ha ellenben ugyanezen eljárás következtében az anyagjogilag bár helytelenül hozott ítélet ellen védekezni akar a tévedésből elitéit vádlott, az ítélet akkor is jogerőre emelkedik, ha a panasz elbírálására illetékes Curiánál a határidő letelte előtt nyújtaná be panaszát. Ez favor accusationis! Dalloz Répert. IV. kötetének 257. lapján mindössze is csak két esetet tud felhozni, melyben a nem kellő helyen beadott perorvoslat elfogadhatósága tekintetében kétely merült fel a franczia Ítélkezésnél. Egyik, mikor a törvény követelte greffier helyett a procureur du Boi-nál adatott be, a mikor is kimondták, hogy föltétlenül «valable»-nak tekintendő az ott, az előirt határidőn belül beadott perorvoslat; másik, mikor az I. fok helyett a másodiknál adatott be. Itt is elfogadták. Mikor azonban a partié plaignante vagy a ministere public adta be rossz helyen, bár záros határidőn belül, a perorvoslatot, akkor, annak daczára, hogy a rossz helyen való beadást nem ismeri visszautasítási okként a törvény: visszautasították. Méltán jegyezhette meg Dalloz a párisi Semmitőszék gyakorlatát bevezető közleményében a vádlott érdekében bejelenthető perorvoslatokat a törvény felhatalmazása nélkül bármely nem is érdekelt harmadik részére biztosító határozatokra utalva, hogy «e szerint nálunk» — már minthogy ő náluk i'rancziáknál, mert nálunk nem, — «mindaz, mit nem tilt a tör- ^tay» (tout ce qui n’est pás defendu) «meg van engedve a IS’
