Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
17 und kein Mensch: er ist eine Personifikation der Wissenschaft eines bestimmten positiven Rechts, die auf den Stuhl des Gesetzgebers und dadurch zur Eechtsquelle erhoben wird.» Már pedig akár a Beichsjustizamtot, mint a javaslat előkészítőjét, akár a birodalmi gyűlést és a császárt, mint a törvény alaki teremtőit tartjuk is szem előtt, ily tudományfeletti tudományos tekintély egyikben sem lakozik s azzal e tényezőket csak az tarthatja felruházandónak, a ki azt hiszi, hogy a saját álláspontjának fognak igazat adni. A tudományos igazságból legalább a tudománynak nem szabad hatalmi kérdést csinálni s legkevésbbé a grammatikusok állíthatják fel a tételt, hogy Caesar supra grammaticos. Birkmeyernél sokkal engedékenyebbnek mutatkozott Van Calker a német jogászgyűléshez intézett véleményében1 s a legislativ harmonia moll-hangjaiban szövegezett praeludium után Liszt keresztmetszetes egyezségi ajánlatával szemben oly egyezségi ajánlatot tesz, mely egyaránt megfelel az ellentétes irányok érdekeinek, de -— talán épen ezért — mint látni fogjuk, gyakorlatilag kivihetetlen. Kiinduló pontja, hogy a tételes jognak a büntetendő cselekmény tárgyilagos súlyán alapuló büntetési rendszere nem egy helyen akadálya a büntetőtörvény hatékonyságának. Az igazságos megtorlás gondolata azonban, melynek tudományos tarthatóságát Calker igen helyesen minősíti a világnézlet kérdésének, nem zárja ki a büntetőtörvény erélyesebb alkalmazását, nem ellentéte a speciális prae- ventiónak, sőt ez utóbbiban rejlik épen a megtorlásnak tisztább és mélyebb felfogása. E kiegyenlítő magyarázat egyébként nem Calker sajátja, hanem, miként már fentebb láttuk1 2 3 * Merkel hatalmas szellemi munkájának gyümölcse, melyet a maga védelmére Liszt is értékesített.8 Az alapgondolatból folyó következmények levonásában Calker némileg töretlen csapáson halad. A büntetés megállapításánál első sorban az eredmény, helyesebben az általa sértett jogtárgy értéke szolgáljon 1 Verhandlungen des sechsundzwanzigsteii deutschen Juristentages. II. Berlin, 1902. 241—249. 2 V. ö. 5 old. 3 Lehrbuch 11. к. 72. «Der kategorische Imperativ der Vergeltung deckt sich mit den Nützlichkeitsrücksichten der Politik.» 17 2
