Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
18 továbbra is irányadóul, mert ebben jut kifejezésre a jelentőség, melyet valamely nép egy bizonyos időben valamely életérdeknek tulajdonít, ennek figyelembevétele tehát nem csak az igazságos visszatorlás elméletének, hanem minden büntető- törvénykönyvnek követelménye, melynek feladata elvégre is az egyéni és társadalmi életérdekek védelme.1 A tárgyilagos elem mellett ezzel párhuzamosan volna Calker szerint figj^e- lembe veendő a büntetendő cselekményben nyilvánuló büntet- tesi érzület (verbrecherische Gesinnung), vagyis annak a tagadásnak az intensitása, mely a bűncselekményben a közösség érdekeivel szemben nyilvánul. Ez intensitás kettős szempont szerint határozandó meg, még pedig egyrészt ethikai minősége szerint, mely ugyan a legtöbb esetben kétségtelenül becstelen, mely azonban csekélyebb intensitásu, ha a bűncselekmény ú. n. tiszteletreméltó érzületből követtetett el, midőn a tettes érzülete, ha a jog szabályaival ellenkezésbe jut is, embertársainak ethikai felfogásával mégis összhangban marad. Másrészt a bűntettesi érzület intensitásának mértékéül az a viszony szolgál, melyben a bűncselekmény elkövetésére indító motívumok ereje azon motívumok erejéhez áll, mehTek az adott egyént cselekvésében rendszerint vezetni szokták. E viszonynak Calker négy egymásba átmenő fokozatát különbözteti meg. Az intensitás legalacsonyabb fokán áhanak az ú. n. 1 Már e helyütt reá kell mutatnom arra, a mi a büntetés kimérésére vonatkozó javaslatok bírálatánál lesz kifejtendő, hogy e társadalmi érték- elmélet épen nem kifogástalan. A jog és erkölcsnek épen nem azonos voltát véve ugyanis figyelembe, a sértett érdek értékének bírálata, ha erkölcsi forrásból fakad, oly mértéket alkalmaz, mely nem homogén az alkalmazás területén uralkodó bűnösségi elvekkel. így, hogy egyebet ne említsünk, minden laikus szubjektivista úgy hogy pl. a kísérletre a társadalom erkölcsi értékítélete szerint aligha lenne enyhébb büntetés kiszabandó, holott a jogi diagnózis szerint a jogtárgy elleni támadás megkezdésének csekélyebb veszélyessége csekélyebb repressziót fog indicálni. Ha ellenben a lehető alternatívák másikát tesszük fel, hogy t. i. a társadalmi értékítélet valamely büntetőjogilag releváns eredményre hosszabb időn át kiszabni szokott büntetések impressiója szerint fog alakulni, úgy az ekként nyert mérték teljesen értéktelen, mert azoknak a tényezőknek működésén alapul, melyeket irányítania kellene. 18
