Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
84 ismét: ezt az okot részben, sőt főleg abban találtam, hogy a kir. törvényszékek akkor, a midőn a verdict alapján, a mely a gyilkosság tényálladékát megállapítja, ítéletüket kimondják, a büntető törvénykönyv enyhítő 91. §-át nem alkalmazzák, annak daczára, hogy a Curia ezt a szakaszt a megelőző öt éven át hasonló esetekben mindig alkalmazta. Az egyik felszólaló tagtárs úr a múlt vita folyamán azt a kérdést intézte hozzám, hogy vájjon tehát azt kivánom-e, hogy a törvényszékek minden egyes gyilkosságot megállapító verdict esetében a 91. §-t alkalmazzák? Erre én azt feleltem, hogy «igen». Ezt a közbeszólásomat úgy értettem és ezt akarom most megmagyarázni, hogy igenis, ha mi arra az elvi álláspontra helyezkedünk — és e tekintetben a Jogászegyletben eltérés nem volt és a jogászi közvéleményben sincs erre nézve eltérés — hogy t. i. a halálbüntetés intézménye helytelen és hogyha az a törvényben benne is van, annak a gyakorlat által ki kell küszöböltetnie — ezt az elvi álláspontot foglalta el annak idején a kir. Curia — akkor igenis: a törvényszékeknek kötelességük a 91. §-t alkalmazni minden esetben, a midőn a gyilkosság tényálladéka a Verdidben meg van állapítva. Akkor meg fog szűnni az akasztás szégyenletes intézménye, a mely most épen az uj bűnvádi eljárással egyidejűleg a magyar jogéletben újólag kisért. Az illető felszólaló tagtárs úr — sajnálom, hogy nincs most jelen — egy adomát mondott el itt és ezzel akarta véleményét igazolni, azt mondván, hogy álláspontom épen olyan téves, mint annak a szolgabirónak Ítélete, a ki akkor, midőn egy ablakot kővel bevertek, nem a tettest ítélte el, hanem azt a Mózsi zsidót, a ki a fejét, daczára annak, hogy ott volt, oda nem tartotta és fejével a követ fel nem fogta. Ez az adoma a t. egyesület tagjai között a múltkor nagy derültséget keltett, de én azt tartom, hogy annak a szolgabirónak az Ítéletében mély jogászi böleseség nyilvánult meg (Derültség); azt tartom t. i., hogy vannak esetek, a midőn az az ablak sokkal értékesebb, mint annak a Mózsi zsidónak a feje (Élénk derültség) és ez az eset forog fenn most is. Mert sokkal nagyobb érdeke az igazságszolgáltatásnak, hogy a halálbüntetés intézménye többé a magyar jogéletben ne kisértsen — ez az ablak — mint a milyen nagy az az áldozat, ha a törvényszék oda tartja a fejét és a 91. §-t alkal81
