Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
8 Igaz, hogy az esküdt nem a büntetés mérvének megállapítására van hivatva. Csakhogy ez a felfogás száz év óta uralkodik az elméletben és mégis minden országban ki tudták már vívni maguknak az esküdtek azt a jogot, hogy igenis befolyást gyakorolhassanak a büntetések mérvére. Valahányszor valamely országban megtagadták tőlük a jogot, hogy erre befolyást gyakorolhassanak: mindannyiszor azt tették mindenütt, a mit a mi esküdteink is tesznek, t. i. vagy más minősítést mondottak ki, vagy fölmentették a vádlottat. Az ő jelszavuk az, hogy ne az egyén szenvedjen a törvény hibája miatt, hanem föltétlenül meg kell az egyént védeni, — sajnos, hogy a törvény tisztelet feláldozásának árán. Igen gyakran tapasztaljuk, hogy a védők kérdéseket tétetnek fel olyan mozzanatokra vonatkozólag, a melyek határozott alakot nem öltöttek. A bíróság nem áll ellent a kívánságnak; s az esküdtek megragadják ezt a kérdést, melynek szigorüan véve igazi jogosultsága nincs, és ennek fonalán oldják meg a bűnesetet. Ha az esküdtek az enyhítő körülmények iránt véleményt mondhatnának, a védő igen sok esetben nem követelné az említett forcirozott kérdések feltételét és sokkal, de sokkal inkább kielégítő és a büntetőjogi felfogásnak megfelelőbb lenne a verdikt. Ma el kell ismerni, hogy a verdiktek gyakran a tényállással ellenkeznek. Ezt azonban nem az esküdtszék, hanem első sorban maga a törvény okozza, mely a nagyobb jogot, az át- átminősítést és a felmentést, megadja az esküdteknek, a kisebbet pedig szűkkeblűén megvonja tőlük. Mint harmadik tényt kénytelen vagyok felhozni, hogy a bírói testület, különösen az ügyvivő bíróság elnöke, nem aknázza ki eléggé azt a jogot, a melyet neki a törvény megad és a mely szerint az esküdteket vezérelnie kellene. Nagyon gyakran magokra hagyja az esküdteket s nem avatkozik dolgaikba; néha azért is, mivel azt gondolja: hiszen nem mi bírák vagyunk felelősek, hanem ők maguk. Ez uraim félreértés. A biró igenis felelős azért, a mit az esküdt mond, mert a bíróságnak jogában áll az esküdt verdiktjére határozott befolyást gyakorolni. Ennek egyik módja a kérdéstevés, másik a kitanítás, harmadik a felfüggesztés, stb. Ha a biró ezen eszközöket ki 8
