Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
nem aknázza, nem mondhatja, hogy ő nem felelős: ő épen úgy felelős azért, a mit az esküdt mondott, mint maga az esküdt ; felelőssége csak akkor szünhetik meg, ha a törvény által reá ruházott egész jogkört érvényesítette és kellőleg kiaknázta. Midőn a lapok közölni szokták ama bizonyos horribilis felmentő Ítéleteket: rendszerint mái; első olvasásra mutatkozik az, hogy a bíróság nem tette meg kötelességét, a mikor a verdikten még valamit corrigálhatott volna. Ha ezeket figyelembe veszszük, és ha nem feledjük el, hogy az esküdtszék nálunk ma még a kezdet nehézségeivel küzd, akkor, azt hiszem, a közvélemény végső ítélete nem lesz olyan szigorú, mint a minő Ítéletekkel ezen intézmény felől rendszerint találkozni szoktunk. Áttérek, t. teljes-ülés, a jogorvoslati kérdésre. Itt mutatkoznak a legnagyobb nehézségek. Kevésbbé a kir. táblai főtárgyalásokon, a melyekre nézve főleg azt hozhatom fel. hogy ott a szóbeliség még eddig nem tudott annyira érvényesülni, hogy a tárgyalásoknak lényeges alkatrészévé váljék. Most még inkább csak díszt képez, mint kiegészítő részt. Az ú. n. nem fontos ügyekben szóbeliség alig van ; pedig azt hiszem, hogy valamennyi ügy fontos, és valamennyi ügyben egyaránt kellene a felek jogait érvényesíteni. Ha ez megtörténnék, a kir. táblai bírónak előre elkészített Ítélete nem jutna annyira érvényesülésre, a mennyire ez most a felek jogainak lanyha kezelése mellett történik. A nagyobb anomáliák a semmiségi panasznál merültek fel. Nekünk tulajdonképen csak egy - anyagi és alaki tartalmú — jogorvoslatunk van. Az, hogy a törvény két nevet ad a jogorvoslatnak, külsőség. Csak abban különbözik a két jogorvoslat, hogy az egyik a Curiálioz viszi az ügyet, a másik a törvényszéktől a kir. Ítélő táblához. A Curiához menő jogorvoslat valamivel szükebbkörű ugyan, de lényegileg azonos a kir. táblai jogorvoslattal. Maga a törvény is kifejezésre juttatja ezt, a mennyiben összekapcsolja a kettőt. Még a csekély eltérés sem tud érvényesülni épen azért, mert a törvény a kettőt nagyon is egybeköti. A kir. Curia a semmiségi panaszt, a melyet a törvény a kir. táblai felebbezéssel azonos alapon szervez, egészen forma9 9
