Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
68 donképen csak referálás történik, felszólalás pedig alig van. Nézetem szerint ez éppen azért van, mert a táblai főtárgyaláson nincs meg az a módszer, a melylyel a contradictorius elv érvényesülhet, és nincsenek meg azok az előzmények az alapfokon, a melyek azt a garantiát adnák, hogy a rájok épített felebbviteli főtárgyalás helyes ténybeli megállapításon nyugszik. Az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyvének hiányai leginkább degradálják a BP. értékét. Az ember tehetetlen azzal az anyaggal szemben, a mely holt betűként ránehezedik magára az élő jogesetre. Ha az olvastatik fel, hogy ezt vallották, akkor hiába minden, mert arról az észrevételező eljárásról, a melyre nézve a törvény intézkedéseket tartalmaz, jobb nem szólani. Nem hiszem, hogy e tekintetben lett volna három eset, a midőn ennek sikere lett volna. Mert hiszen ez egy oly discrét jog, a mely felett úgy határoz a törvényszék, hogy vagy beleveszi ezt vagy nem. Ha nem veszi bele, akkor az szentirás és akképen kerül a tábla és Curia elé s nincs mód reá, hogy azon változtatás történhessék. A mi a Curia előtt való semmiségi panaszt illeti, erre én bővebben nem terjeszkedem ki, hanem csatlakozom e tekintetben Várkonyi Oszkár t. tagtárs ur véleményéhez, a mely szerint ezen a nehézségen leginkább novelláris utón lehet majd segíteni. Ezek voltak szerény észrevételeim. (Élénk helyeslés.) Weisz Ödön dr.: T. teljes ülés! Azok, a mik itten a nyomozati eljárástól kezdve, az esetnek a Curia által történt eldöntéséig végbemenő folyamatra vonatkozólag felhozattak, olyan természetűek, hogy nekem most már csakugyan nem marad egyéb hátra, mint részben reflektálni azokra, a mik egyik-másik irányban arra nézve hozattak fel, hogy az, a mit én adtam elő mint sérelmet, az nem képez sérelmet, mászrészről pedig az, a mit én nem találtam sérelemnek, sérelmet képez. A nyomozati eljárásra vonatkozólag felhoztam azt, hogy 08
