Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
69 az nincsen ott, a hol annak lennie kellene és hogy bizony kár volt nem az ügyészségre hizni, hanem a rendőrségre hagyni ezt az előkészítő eljárást. Megemlítettem azt is, hogy ennek legrosszabb következménye az, hogy a beismerés visz- szavonását indokolni kell, a beismerés megtörténte pedig a rendőrség által constatáltatik. Nem akarok gyanúsítani és távol áll tőlem bármiképen is azzal vádolni a rendőrséget, hogy az kötelességét tudva akarná megsérteni, de ha rámutatok azon különbségre, a mely a szakképzettség tekintetében a rendőrség és ügyészség között fennáll, úgy azt hiszem, nem kell tovább bizonyítanom azt az állításomat, hogy nagy kár volt, hogy a nyomozati eljárást nem az ügyészségre bízták. Barna Ignácz: De a tanúkihallgatást a rendőrségre kellett bízni. Weisz Ödön: A t. közbeszóló tagtárs úrnak igazán nem tudnék a tekintetben feleletet adni, hogy miért lett volna jobb a rendőrségre bízni a tanúkihallgatást. Erre legfölebb a t. közbeszóló tagtárs úr felelhet, mert hogy a tanúkihallgatást a szakértelem szempontjából jobban tudja foganatosítani a kir. ügyészség, az azt hiszem mindnyájunk előtt egészen bizonyos. Barna Ignácz: Sehol a világon nincs így. Weisz Ödön: A nehézséget még növeli az — és itt mindjárt reflektálok arra is, a mit Gál Jenő t. tagtárs úr mondott, hogy ki vagyunk szolgáltatva a bíróság — nem mondja ugyan, hogy rosszakaratának, hanem önkényének a jegyzőkönyvek mikénti felvétele tárgyában. De tévedni méltóztatik, mert a B31. §. egyik bekezdése módot ad nekünk arra, hogy ezt a jegyzőkönyvet kijavíttathassuk, kiigazíttathassuk; erre meg van a kellő idő és ha a jegyzőkönyv addig nem kész, úgy várhatunk. De én nem hiszem, hogy akadt volna mai napig egyetlen egy eset, a midőn akár az ügyész, akár a védő ezzel a jogával illetékes helyen a kellő időben élt volna. (Ellent- mondásoh). Gáli Jenő: Tévedni tetszik! Weisz Ödön: Én a magam részéről erre nem tudok esetet. Hogy a törvény megadja a módot, az bizonyos. Ha tehát hiba követtetik el e tekintetben, akkor azt a törvény terhére róni nem lehet. Minthogy azonban a 331. szakasz azon R9
