Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
65 ha nem vette át előbb a vád képviseletét, nem veheti többé át annak képviseletét a sértett, a pótmagánvádló. És ezt a törvény a semmiségi panasz meghatározásánál, illetve a semmiségi panasz beadására jogosultak meghatározásánál mondja ki, ellentétben azzal a kijelentésével, mely arra vonatkozik, hogy mikor van és mily körülmények között van a semmiségi panasznak helye. Ezt az elvet t. i. a 426. és a 430. §. állapítja meg. A 426. §. feltétlenül kimondja, hogy a kir. ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Ítélete ellen semmiségi panasz használható a Curiához, viszont a 430. §. kimondja, hogy a pótmagánvádló csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a kir. táblán képviselte a vádat. Úgyde ennek ellenáll maga a királyi ügyész, a midőn a vádat a táblai főtárgyaláson képviseli és hogyha ő a kir. tábla által hozott felmentő Ítélet ellen jogorvoslatot nem jelent be, akkor ezzel ez a pör minden időkre megszűnt, annál is inkább, mert a pótmagánvádlót a törvény szerint még a perújítás joga sem illeti meg. A Curia egyetlen egy esetben határozott akképen — még pedig 1902. évi január havában egy adott esetben, a mikor azt látta a Curia, hogy ott a vádnak van igaza és egy felmentő ítélettel állt szemben — akkor ilyen magyarázathoz fordult: azt a körülményt, hogy részt vesz-e a pótmagánvádló a tárgyaláson, illetve, hogy képviseli-e a vádat, nem akképen kell magyarázni, hogy csupán ő képviselte a vádat, hanem az a kérdés, hogy részt vesz-e a táblai főtárgyaláson. Ha részt vesz a főtárgyaláson, ha bizonyításra vonatkozó indítványt vagy valamely más olyan indítványt tett, a mely azt mutatta, hogy ő részt vesz: akkor — a Curia ezt ebben az egyetlen esetben akképen magyarázta — hely adandó a semmiségi panasznak és a Curia akkor tárgyalás alá vette a semmiségi panaszt. S nézetem szerint ez a helyes. Ha már a pótmagánvád kiépítése nem történt meg azon módon és azon garantiák mellett, a BP. szerint, a mint meg kellett volna történnie, a gyakorlatnak kell ezt pótolnia helyes törvénymagyarázat utján. A mi a főtárgyalást illeti, itt egyáltalában nem javított a BP. a régi állapottal szemben semmit. Ugyanis a főtárgyalásnak az a közvetlensége és szóbelisége kifejlődött a gyakorlatban már a BP. életbeléptetése előtt is és azok a bajok, a 65 5
