Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
7 A bíróság mint objectiv testület sokkal inkább van hivatva a tényállás minden egyes részletének egyenlő érvényre emelésére. Már eddig is mutatkozik, hogy a kérdéseket erős pótlásokkal kell kiegészíteni, és ez igen természetes. A védő az uj kérdéseknek egész sorát követeli; maguk a bíróság tagjai s az esküdtek szintén lényeges módosításokat és kiegészítéseket követelnek, és ezen háromféle elemből azon néhány perez alatt, a mely rendelkezésre áll, nem tud a bíróság összefüggő, organikus egészet létesíteni. Innen van az, hogy a kérdések gyakran nem felelnek meg, mert hevenyészve készülnek, és innen azután, hogy utólag hiányok, ellentmondások mutatkoznak. Nem tagadom, hogy az accusatorius jelleg inkább érvényesül úgy, a hogy a törvény megállapította; s ha a bíróság kezébe adjuk a functiót, ez a per illető részletének némiképen inquisitorius jelleget fog adni. Csakhogy e dologban sem kizárólag az elv dönt, hanem az, hogy ki alkalmas leginkább a functio teljesítésére, és azt hiszem, hogy miután a kérdésekben nyilatkozik összefoglalása az egész tényállásnak, az összefoglalásra a bíróság sokkal inkább alkalmas, mint a peres fél álláspontján levő ügyészség. Ez az egyik. A másik pedig törvényünk azon tilalma, hogy az esküdteknek enyhítő körülmények iránt tegyenek fel kérdéseket. Nagy Dezső : Ez a baj! Fayer László: Szerintem ez az oka igen sokszor annak, hogy hibás minősítések mondatnak ki, valamint annak is, hogy felmentenek ott, a hol felmentést nem kellene kimondani. Az esküdt azt tekinti, hogy egy bizonyos minősítésnek mi a következménye. Ha látja, hogy ő a reális következményre, t. i. a büntetésre, dirigáló befolyást képes gyakorolni, akkor kiválasztja a helyes minősítést és eshetőleg hozzáteszi, hogy fenforognak túlnyomólag enyhítő körülmények. De a midőn az esküdt kénytelen a súlyos minősítést elfogadni a nélkül, hogy befolyást gyakorolhatna oly irányban, hogy ennek mi legyen a következménye, akkor nem arra helyezi a súlyt, hogy a minősítés helyes legyen, hanem kiválasztja a különböző minősítések közül azt, a mely az ő intentióinak a büntetés tekintetében megfelel. 7
