Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
ha végigtekintem is a bűnügyi törvényhozás egész organismu- sát, nem találok abban semmi olyas jobb valamit, a melylyel, ha az esküdtszéki intézményt eltörölnők, a kapitális bűncselekményekre nézve gyakorlandó bíráskodás tekintetében az esküdtszéket helyesen pótolhatnék, felcserélhetniük. Mit léptethetnénk az esküdtszéki intézmény helyébe ? A legjobb esetet véve, helyébe léptetbetnők a ténykérdésbeli felebbezést annak legjobb formájában, t. i. a ténykérdésbeli felebbezést a bizonyító eljárás obligatorius teljes reproductiójával, a második fokon a valóságos szóbeliségnek teljes következetes keresztülvitelével, úgyszólván, akképen, hogy a felebbezés már voltaképen nem is volna revisio, hanem novum judicium. Ez volna a leghelyesebb formája és ez tudná az esküdtszéket tagadhatatlanul megnyug- tatólag pótolni. Ámde kérdem, hogy ez az állam, a melynek bíróságai igen sok helyütt valóságos lebujokban fungálnak ; hogy az az állam, a mely köztisztviselőit — nyíltan ki merem mondani — valóságos cselédbérrel honorálja, megengedheti-e magának azt a luxust; elvállalhatja-e azt a költségtehertöbbletet, a melyet ezen obligatorius reproductio intézménye okvetlenül maga után vonna ? De nemcsak az állami teher jő itt kérdésbe, hanem a magyar nép érdeke, a melyet kenyérkeresetében nem szabad bolygatnunk; elviselhetné-e az a tanuzási tehernek olyatén fokozását, a melyet a teljes consequens szóbeliség II. fóruma maga után vonna? Mert a tanuzási teher fokozása sokkal jobban zavarná meg, ha az az obligatorius reproductio rendszere szerint systemizáltatnék, a népet kenyérkeresetében, mint az esküdti munus publicum. Én tehát ezt a subsidiumot, a melyet az esküdtszéki intézmény eltörlése esetén helyébe adhatnánk, gyakorlatilag talán elég megnyugtatónak tekinteném ugyan, bár elméletig a novum judicum ellen igen sokat lehet felhozni és hoztak is fel. Ezt lehetne acceptálni, de ez gyakorlatilag annál keresztűlvihetetlenebb, mert a bűnügyekben voltaképen egyik állam sem merte a teljesen consequens szóbeliséget a ténykérdésbeli felebbezés kapcsán megvalósítani. Maradna tehát, mint második subsidium, helyette az a felebbezés, a mely ma van a BP.-ban a törvényszéki bűnesetekre vonatkozólag. Hogy ez voltaképen a szóbeliség szerint contemplált jogorvoslatnak csak farce-ja, comédiája — 44 44
