Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
35 kívüli enyhítő körülmények forogván fenn, az első bíróság rendkívüli enyhítési jógával nem él: ha tehát a halálbüntetés helyébe teheti a 15 évi fegyházat. Ellenben elutasítja a semmiségi panaszt a Curia, ha az azon alapon emeltetik, hogy az első bíróság megsértette a Btk. 91. §-át, t. i. túlnyomó enyhítő körülmények forogván fenn, életfogytig tartó fegyházat nem mondott ki, tehát csak akkor fogadja el a semmiségi panaszt, a midőn a halálbüntetést tizenöt évi fegyházzal sub- stituálhatja, ellenben a midőn annak az életfogytig tartó fegyházat kellene substituálnia, akkor a semmiségi panaszt elutasítja. Egyelőre csekélységem részéről nem akarom azt mondani, hogy osztom a t. tanár úr kritikáját, nem mondom tehát egyelőre azt, hogy a magam részéről a Curia ezen interpretátióját helytelenítem. Mindenekelőtt arra akarok utalni, a mi nézetem szerint kétségtelen, hogy a Curia interpretátiója BP.-unkba oly nyilvánvaló disharmoniát, olyan, hogy úgy mondjam, vastag ellentmondást, antinómiát visz be, a mely mint ilyen első tekintetre kell, hogy a legkomolyabban gondolkodóba ejtsen ezen interpretátió helyessége iránt. Miben áll ez az antinomia? Abban, hogy a semmiségi panaszt in peius dönti el, vagyis a vád által közbevetett semmiségi panaszt favorizálja szemben a vádlott részéről in melius közbevetett semmiségi panaszszal. A BP. 385. §-ának 3. pontjában említett anyagi semmiségi panasz t. i. kétféle irányú. Először is substantiálja azt, hogy az első bíróság a Btk. 92. §-át tévesen alkalmazta, vagyis positive tévesen járt el. Ez az ügyészi, vagyis a vádlói semmiségi panasz in peius. Az anyagi semmiségi okot másodszor az substantiálja, hogy a biró a Btk. 92. §-át feltételeinek fenforgása daczára, tehát tévesen nem alkalmazta, vagyis negative járt el helytelenül. Már most tegyük fel azt, hogy a vád részéről történik a semmiségi panasz közbevetése a 92. §. téves alkalmazása alapján, t. i. az első bíróság — mondjuk az esküdtbiróság bírói padja — kimondta a Btk. 92. §-a alapján a 15 évi fegyházat. Ez ellen a vád részéről semmiségi panasz emeltetik azon alapon, hogy a 92. §. tévesen alkalmaztatott, mert nemcsak, hogy rendkívüli enyhítő körülmények nem forognak fenn, hanem túlnyomó enyhítő körülmények sincsenek, tehát halálbüntetés lett volna kimondandó. Ha már most a Curia 3* 35
