Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
alaposnak találja a semmiségi panaszt abban az irányban, hogy csakugyan nem forognak fenn rendkívüli enyhítő körülmények : akkor joggal kasszálhatja az ítéletet. Ha kasszálta, akkor a BP. szerint szabad kezet nyer arra, hogy a törvénynek megfelelő Ítéletet hozzon. Mit tehet tehát? A kasszáit 15 évi fegyház helyébe léptetheti a halálbüntetést, de kimondhatja az életfogytig tartó fegyházat is. Tehát kasszálhatja in peius a vádlott terhére az első bírósági ítéletet nem csak akkor, ha az túlságosan enyhe, vagyis hogy ha az első bíró kétszeresen lefokozta a halálbüntetést, hanem akkor is, ha az enyhébb, mint kellene lennie, vagyis ha a 91. §-t nem alkalmazta. Ebben a két irányban tehát teljesen szabad keze volna in peius a Curiának. Megfordítva azonban ez nem állana. Ha t. i. in melius történik a semmiségi panasz közbevetése; ha a vádlott emeli a semmiségi panaszt a miatt, hogy az első bíró a halálbüntetést kimondotta és allegálja azt, hogy nem a halálbüntetés lett volna kimondandó, hanem redkívül enyhe lévén az eset, a 92. §-nál fogva 15 évi fegyház; s ha már most a Curia alaposnak találja ezt a semmiségi panaszt abban az irányban, hogy csakugyan nem volt helye a halálbüntetés kimondásának: akkor kasszálhatja ugyan az ítéletet, de megfordítva nem nyerne szabad kezet arra nézve, hogy már mostan a törvénynek megfelelő Ítéletet mondjon, vagyis nem nyerne szabad kezet arra, hogy a kasszálandó halálbüntetés helyébe léptesse az életfogytig tartó fegyházat, hanem kénytelen volna, miután a 92. §. magát alaposan fenforgónak nem tekinti, egyszerűen meghagyni a halálbüntetést. Vagyis, míg in peius az első bíróság ítélete kasszálható volna, nemcsak azért, meri túlságosan enyhe, hanem azért, mert enyhébb, mint kellene lennie, addig megfordítva az első bíróság ítélete azért, mert szigorúbb, mint kellene lennie, még nem kasszálható, hanem csak akkor, hogy ha túlságos szigorú. Ez nézetem szerint kétségtelen antinomia; ez valóságos ellentmondás, a melyet az interpretátió a törvénybe belevisz. Ezzel azonban nem mondtam és nem akartam mondani azt, hogy tehát eo ipso helytelen a Curia interpretátiója, mert az a kérdés, hogy az interpretátiója helyes-e, vagy nem, nem azon fordul meg, hogy antinomia létezik-e, vagy nem, hanem azon, :J6 36
