Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
34 Tóth Gerő curiai biró: T. teljes ülés! Az idő már nagyon előrehaladt, azért csak egy megjegyzésre szorítkozom, s ez az, hogy, a midőn a Curia az esküdt- biróság ítélete ellen vagy a kir. tábla ítélete ellen használt semmiségi panaszt felülvizsgálja, akkor a hivatalból figyelembe veendő semmiségi okokat is figyelembe szokta venni. Ha van ott egy mákszemnyi dolog is, a mit észre lehet venni, azt a Curia észre is veszi. Azt tehát ne méltóztassék a Curiának felróni, hogy ott, a hol sem a bejelentést nem tartja helyesnek, sem hivatalból figyelembe veendő semmiségi okot nem lát: ott az ügyet nem hurczolja tárgyalásra. Mert ez nem az igazság rovására, hanem az igazság javára történik. Én ugyan azt mondom, hogy ha valaki az a) pontra alapítja semmiségi panaszát, az elfogadandó, mert hiszen nemcsak megjelölte, hanem meghatározta a semmiségi okot; de hogy ha a Curia azt mondja, hogy «előttem nincs a semmiségi ok megjelölve, ha az a) pontot hívják fel:» azt én nem kifogásolom, azt azonban kifogásolnám, hogy ha azon okon, mert az a) pontot nem tartja a semmiségi ok megjelölésének, nem nézné meg azt, hogy ugyan hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok van-e. Csakhogy megnézi ám ; ebbe tehát tessék egyszerűen belenyugodni. (Helyeslés és éljenzés). (Decz. 20.) Barna Ignácz dr.: T. teljes-ülés! Fayer László t. alelnökünk múltkori előadásában a semmiségi panasz judicaturájára vonatkozólag azt fejtegette, hogy a kir. Curia helytelenül, jobban mondva szűkkeblűén interpretálja a BP. 385. §-ának 3. pontját, a midőn a halálbüntetést kimondó ítéletekre vonatkozólag az ezen pontra alapított semmiségi panaszt csak azon esetben fogadja el, ha az ú. n. rend3+
