Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
A mit olyan nagyon sajnálnak a védő urak, hogy nem lehet egészen a tábláig felvinni a vád alá helyezés kérdését, arra nézve azt mondom : hála Istennek, hogy ez most így van nálunk; mert ez a visszaóhajtott régi eljárás volt sok pernek és sok igazságnak a megölője. Semmi sem bizonyít jobban e reform jósága mellett, mint az a tény, hogy a vádlott a legtöbb esetben a vádirat ellen nem ad be kifogást; és ezzel azt éri el, hogy hamar megmenekszik a bajától, vagy ha nem is menekszik meg, de legalább tisztában van az ügyével; mig korábban a hosszas vizsgálattal, a vád alá helyezési indit- ványnyal, megfelebbezett vád alá helyezéssel, a mi azután évekig elhúzódott, a per úgy elposványosodott, hogy sem a vádlottnak, sem az igazságszolgáltatásnak nem volt belőle haszna. A mi magát a vádtanács intézményét illeti: én leginkább a budapesti vádtanács működése után Ítélem meg, mert a vidéken nem igen adnak be a vádirat ellen kifogásokat. Budapesten azonban sok kifogás jő be a vádtanácshoz, de azért — mondhatom — igen alaposan működik. Ott van a vádló, a védő, és ha nincs is más, mint ügyfél-nyilvánosság és nem is tarthatnak főtárgyalást, de az olyan eseteket, a midőn a vád civilis kérdést akar büntető útra terelni, biztosan felismerik. E tekintetben épen nem lehet azt mondani, hogy a vádtanács nem functionál helyesen. A mi a főtárgyalás kérdését illeti, azt méltóztatott mondani, hogy a főtárgyaláson vagy nincs eléggé előkészítve az ügy, vagy a bírósági elnök nem teljesiti kötelességét, és így nehezen fejlődik ki az ügy; a viszonyok nem tisztázódnak. A hol nagyon sok ügy van, és a hol ehhez képest kevesebb időt lehet a tanulmányozásra fordítani, ott szórványosan előfordulhat, hogy egy ügyet oda kell adni a vizsgálóbírónak; de a budapesti főügyészség területén, a melyet bejártam, azt tapasztaltam, hogy az esetek túlnyomó többségében nagyon alaposan elő lehet készíteni az ügyeket. Négy-öt ügynél többet rendszerint nem tűznek ki egy napra, és ezen kis számú ügyeket le lehet jól tárgyalni. Többet csak ott tűznek ki egy napra, a hol tapasztalat szerint a kitűzött ügyek egy részét nem lehet letárgyalni, mert vagy a vádlott vagy valamely fontos tanú 29 29
