Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
23 judicaturájához érünk. E tekintetben, azt hiszem, egy dolgot méltóztatott neheztelni, — bár concedálni méltóztatott, hogy «ott ugyan kevesebb a baj», — azt, hogy ott a szóbeliség nem tudott teljesen érvényesülni. Ott is, meglehetős gyakran fordulok meg ёз így tudom, hogy mi történik ott is. Ha jól tudom Vargha Ferencz t. tagtársunk egyik czikkében meg is irta — nem értek vele mindenben egyet, de bizonyos dolgokban igenis — hogy az a királyi tábla minden eredményre való legcsekélyebb kilátás nélkül, tehát teljesen feleslegesen Isten tudja hány pert tárgyal le, és hogy ma már oda jutottunk, hogy az egész felebbviteli tárgyalás tulajdonképen nem áll, de nem is állhat egyébből, mint tiszta referadából, mert különben nem lehet győzni a munkát, mert annyi pénze tényleg nincsen az államkincstárnak, hogy minden perlekedő félnek, minden ügyes-baját a királyi táblán az összes procedúrának egész feleslegesen újbóli megkezdésével lehessen lefolytatni. Az eseteknek 80 százalékánál egyáltalában nem is szükséges semmi egyéb, mint maga az, a mi ott történik: semmi egyéb, mint egyszerű felolvasása az elsőbirósági ítéletnek : közvádló, védő kijelentik, hogy az esetben nem látnak semmi sérelmet fen- forogni, s a kir. tábla kijelenti, hogy indokainál fogva helybenhagyja az ítéletet. Hogy a kir. táblán még egy teljes uj tárgyalást tartsanak meg akkor, a midőn a dolog egészen világos, azt nem lehet kívánni. Ha a t. előadó úr ezt érti a szóbeliség alatt: én ebbe belemenni nem tudnék; erre egyáltalában semmiféle szükség sincs. Ausztriában ezt már rég felismerték; ott a büntető perrendtartás a második fórumot teljesen cassirozta. Fayer László: Az megint más ! Weisz Ödön: Ha azonban azt látja a kir. tábla, hogy szüksége van a tényállás tisztázása czéljából a bizonyítás felvételére, kérdés akkor teljesíti-e kötelességét. Én úgy láttam, hogy minden egyes esetben — legalább a mennyire az nekem látszott szükségesnek — oly esetekben pl. midőn a régi eljárás szerint a feloldás szüksége merült fel, végzést hozott és azt mondotta, hogy elrendeli a bizonyítás felvételét, -— ha pedig az ily bizonyítás rendelését szükségesnek nem látta, akkor, különösen ha még megindokolt felebbezést is adtunk be, kap23
