Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
22 uralkodó elvi ellentétek. A cheque jogi természete iránt táplált vélemények ugyanis felette szétágazók, eltérők ennélfogva az abból levont jogi következtetések és különböző a cheque- ügylettel összefüggő kérdések megoldása is. A cheque jogi fogalmának construálása körül különösen négyféle felfogás igyekszik érvényesülni. Az egyik, főleg Francziaországban és Belgiumban, a cheque kiadásában a fedezet tulajdonának a vevőre brevi manu traditio útján való átruházásátlátja; a másik szerint a cheque-szerződésben harmadik személyek javára kötött szerződés foglaltatik; a harmadik a cheque kibocsátását a követelésijog cessiójával azonosítja, végre a negyedik a ehequet utalványnak és pedig minősített utalványnak tekinti. A tervezet az utóbbi nézethez csatlakozik. A tulajdon átruházási theoriát nem fogadhatja el, mert ez a ehequet összevonja az úgynevezett traditionális papírokkal, minő a rakjegy; pedig a cheque fizetésnek és nem áruk tulajdonjogának közvetítésére czéloz; fizetési és nem forgalmi eszköz. E theoria tarthatatlansága leginkább kitűnik abból, hogy a cheque kibocsátása legtöbb esetben depositum irregulare alapján történik, mely pedig az utalványozott tulajdona. Még kevésbbé alkalmazható az a hitelchequekre. Aggályos a harmadik személyek javára kötött szerződésnek theoriája, mert nem felel meg sem a kibocsátó sem az utalványozott, tehát az ezen szerződést kötött felek akaratának. A kibocsátó kikerülendő a fizetési műveletekkel járó terheket, az utalványozott közbejöttével kívánja fizetéseit teljesíteni; tehát nem egy harmadiknak, hanem első sorban önmagának akar előnyt biztosítani. Az utalványozott viszont a maga részéről csupán a kibocsátóval szemben vállal kötelezettséget; annak fedezetéből teljesíti a fizetést és legkevésbbé sem gondol arra, hogy harmadik, előtte gyakran ismeretlen személyekkel szemben vállaljon kötelezettséget. De nem fogadható el a cessio theoriája sem, bár azt egy sereg kiváló író vallja magáénak, köztük különösen Canstein, ki álláspontját sok elmeéllel és következetességgel képviseli.* Canstein az engedmény fenforgását már abból is következteti, * Check, Wechsel und deren Deckung. Berlin, 1890. 152
