Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
9 kiesnek a tervezet rendelkezései alól, úgyszintén nem tartoznak azok alá az ú. n. átutalási vagy jobban átírási (giro, clearing) chequek sem. Az előbbiek nem fizetés, hanem értékpapírok átruházásának közvetítésére czéloznak, közelebb esnek az árupapirokhoz, mint az utalványokhoz, és jogszabályaiknak construálása külön törvénynek volna feladata. Az utóbbiak az illető bank belső kezelésében bonyolíttatnak le, a külvilágba ki sem jönnek, mert sem engedményezhetők, sem forgathatók; jogi elbírálásukra a magánjog vagy a kereskedelmi jog és még inkább a bankok üzletszabályzatai máris kellő támpontot nyújtanak. A pontos keltezést a bemutatási határidő megállapíthatása teszi szükségessé, miután annak betartásához jelentékeny jogi következmények fűződnek. A kibocsátó aláírásának követelménye bővebb indokolást nem igényel. Míg az alapkellékek tekintetében többé-kevésbbé egyetértők a vélemények, ezek meglehetősen megoszolnak a passiv cheque-képességnek kérdésében. Kétséget se szenvedhet, hogy a cheque-rendszer a banküzlet legtermészetesebb kiegészítője. Rendeltetése és végczélja egyaránt a bankszerű ügyleteket folytató intézmények és czégek körébe utalja a chequet, mert főleg ebben a keretben érhető el a tőkék kívánatos központosítása és érvényesülhet a cheque-el közvetített fizetési művelet azon tökéletes formája, a mely a giro és scontratio utján való kiegyenlítés alakjában jut kifejezésre. Ez a körülmény és más biztonsági és gazdasági tekintetek érlelték meg azt a meggyőződést, hogy a mennyiben a cheque forgalmának tulajdon- képeni művelésére kizárólag a bankügyletekkel iparszerűleg foglalkozó intézetek és czégek vannak hivatva, a passiv cheque- képesség törvényileg ily értelemben volna korlátozandó, illetve az utalványozottnak bankári minősége a törvényben mint a cheque egyik érvényi kelléke volna kitűzendő. A korlátolt passiv chequeképesség hívei utalnak nevezetesen arra, hogy éppen azon államban, a hol a chequerendszer a legvirágzóbb, t. i. Angliában a törvény a chequet bankárra (banker) intézett és látva szóló váltónak minősíti. Ha a chequerendszer Angliában való fejlődésének és eodifikálásának tényleges körülményeit számba veszszük, mindenekelőtt constatálnunk kell, hogy ama forgalom már száza139
