Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]
15 fogása, a kik az egyesület fogalmához megkívánják, hogy magánjogi jogi személyisége legyen.'*' Az egész franczia és angol jogfejlődés ellentmond ennek a felfogásnak. Nagyon is elképzelhető, hogy az egyesület társadalmilag önálló szervezetképen működik a nélkül, hogy vagyonjogilag is külön jogalany volna. Még az olyan egyesületnek sem kell szükségképen magánjogi jogi személyiséggel felruházva lennie, a mely a közjog terén mint elismert jogalany, mint közjogok és közkötelezettségek hordozója tűnik fel. Lehet az egyesületnek választó képessége, lehetnek alanyi közigazgatási jogai a nélkül, hogy ehhez a magánjogi jogalanyiságot kellene megkívánnunk. A közjogi és magánjogi személyiségnek ilyetén kettéválasztása nem ismeretlen fogalom; hiszen erre a legszembeötlőbb példát már a római jogi filiusfamilias jogállásában láttuk, a ki teljes közjogi jogképesség mellett, a peculium intézményén kívül, a vagyonjogi képességnek — legalább activ vonatkozásában, teljesen híjával volt. Mi tehát vagyonjogilag az olyan egyesület, a mely nem jogi személy? Más szabályok hiányában egyszerű magánjogi társaság, societas. A magánjogi társaság római jogi értelemben puszta belső szerződéses vagyonjogi viszony a társak közt, a melynek harmadik személyekre semmi kihatása sincsen, vagyis a társaság activái a tagokat a jogközösség szabályai szerint illetik, a mint a kötelezettségek is a társakat egyenként terhelik, úgy azonban, hogy bármelyik tag a többit csak külön meghatalmazás alapján kötelezheti. A római jogi societastól némileg különbözik és a jogi személyiséghez bizonyos közeledést mutat a magánjogi társaság modern fogalma, a mely a germánjogi Gemeinschaft zur gesammten Hand elvein épül fel s a mely már az osztrák ptkönyvben is jelentkezik (1202. §.), de teljes kifejlesztését a porosz Landrecht után a német ptkv.- ben lelte, a melyet e tekintetben Tervezetünk is követ. E szerint a társasági vagyon bizonyos tekintetben (pl. a hitelezőkkel szemben) dologi erővel egyesített külön vagyontömeg, a mely különbözik az egyes tagok magánvagyonától; a társasági ügyek vitelére jogosított társnak pedig harmadik személyekkel szem* Kmety id. h. 354. 1. 109
