Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]
9 A Code pénal erre nézve teljesen külső, mechanikus kritériumokat állított fel: egyesületnek tekint minden olyan társulást, a mely legalább húsz személyből áll és naponként vagy előre meghatározott napokon gyűl össze. (291. §.) S habár Guizot már 1834-ben kifejezte e §-ra nézve azt a reményét, hogy az «ne figurera pás éternellement dans les lois d’un peuple libre»,* az mégis 1901-ig fenmaradt (még jóval súlyosbítva az 1834. évi törvény által). A legtöbb törvény azonban eltekint külső kritériumok felállításától. Általában két mozzanat az, a melylyel az egyesület a közérdekre veszélyessé válhatik s a melynél fogva állami ellenőrzés alá kerül. Az egyik, ha olyan czélt követ, a mely tagjainak egyéni életviszonyain túlterjed és a társadalmi életbe nyúlik bele; a másik ily mozzanat pedig, ha czélját csupán a tagok egyéni életviszonyaira terjeszti is ki (pl. dalkörök, tornaegyesületek stb.), de nyílt szervezeténél fogva megvan a lehetősége annak, hogy ez a működés előre meg nem határozott személyek egész körét vonhatja be az egyesület működésébe. Itt általában véve nem lehet éles határvonalakról szó; hasonló a kérdés ahhoz, hogy mikor lesz az egyes fák csoportjából erdő? Itt csak bizonyos, a rendőri hatóság discretionális mérlegelésére bízott úszó határokkal kell beérnünk. Meg kell említenünk azonban, hogy a pusztán gazdálkodásra összeálló társulásokat a modern jogfejlődés egyáltalán felszabadítja az egyesületi rendészet alól, ha az e czélra felállított és rendszerint bírósági legalitási ellenőrzés alatt álló egyesületi formákban alakulnak. Ilyen formák nálunk: a részvénytársaság és a szövetkezet. Azok az egyesületek tehát, a melyekről itt szó van, főleg az úgynevezett eszmei czélu egyesületek (politikai, közmivelődési, jótékonysági, társas egyletek stb.). Nálunk azonban nincsen olyan jogtétel, a mely mega felvetett kérdés szempontjából nem czélravezető felosztás; mert az egyesületi rendészet kétségtelenül túlterjed a közérdekű egyesületek körén és bizonyos korlátok közt megragadja a tisztán magánérdekü társulásokat is. * Idézi Szalay László a Pesti Hírlapba az egyesületi jogról 1847-ben jrt nagybecsű czikksorozatában (Publicistikai dolgozatok, Pest 1847. II. k. 245. és köy. 1.). 103
