Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]

8

nál, ha már egyszer jogutód, nem fontos körülmény a nem, míg a leszármazók fi- vagy nőneme igenis fontos lehet abból a szempontból, hogy az illető legyen-e jogutód vagy ne ?

Az is kitűnik Jászi előadásából és ebben is tökéletesen igaza van, hogy a magyar jogi műnyelvben különbség volt a hseres és successor között, — az jelentvén a törvényes leszármazó örököst, — ez a jogutódot leszármazásra való tekintet nélkül. Ez csakugyan úgy van. De ezeket a kifejezéseket épen az 1723 : 1. és 2. tcz.-ek felcserélik, s máshol mint synonymum о к használtatnak. Az 1723 :1. tcz. 4. §-a, midőn épen azt a kívánságot fejezi ki, a mit Jászi a 2. tcz. 5. §-ának rendelkezésül tulajdonít, hogy t. i. a ki a többi országokban utód, az Magyarországon is az legyen, az utód fogalomra a «haeres» szót használja: «ut illa, vel masculus ejusdem haeres, qui vel quae praemissorum Augustae Domus Austriacae regnorum et provinciarum hseres existet, etc.» A 2. tczikk bevezetésében míg — a mint láttuk — a successor szó jelenti a leszármazó- kat, az utódokat a haeredes szó jelöli meg. E szavak ilyen felcserélésének példáját később is láthatjuk: így Mária Terézia hitlevelének 1. §-ában, a hol azt mondja, hogy a magyar királyságnak utódja lett: «immediate ex asse hseres in regno Hungáriáé».

Ha ezeket a felcseréléseket látjuk, akkor természetes az a következtetés is, hogy ezeket a kifejezéseket mint synonymu- mokat használják, s hogy a successores ugyanazt jelenti, a mit a haeredes, t. i. leszármazó örököst, illetve leszármazót általában. így használja a rokon hsereditast és successiót mint synonymumot, p. o. az 1790/1. évi törvények előszava, a mely azt mondja, hogy a «hsereditas et successio in regno Hungáriáé» II. Lipótot illeti meg.

Ezek szerint a successores szónak nem kell a 2. tczikk 5. §-ában a jogutód jelentést tulajdonítani, a mikor azután annak meghatározását is keresnünk kell, hogy miben jogutód, hanem tulajdoníthatjuk neki a leszármazók jelentőségét is, és azt hiszem itt inkább ez az értelme van meg. Maradéknak fordítja Deák Ferencz a successort Lustkandlnak adott közjogi észrevételeiben. (54. 1.)

Másik érve Jászinak, hogy a 2. tcz. 5. §-ában a legitimus