Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
közvetlenül a successorra vonatkozva nem törvényes házasságból leezärmazöt jelent, hanem törvény szerinti, vagyis inkább jog szerinti utódot. E tekintetben felfogásom megegyezik az eddigi közkeletű felfogással; nézetem szerint Jászi állítása téves. A legitimus törvényes leszármazást jelent. Később ki fogom mutatni, hogy a trónutódlás rendjét teljesen önállóan megállapítja az 1723: 1. tczikk, s nemcsak utalással az uralkodó többi országaiban behozott utódlási rendre. De miután az 1723:2. törvényczikk czélja az, hogy az utódlás rendjét ugyanúgy állapítsa meg, mint oda át volt, csak természetes, hogy midőn az utódlásnak feltételeit megállapította, igyekezett azt ugyanoly módon megállapítani, mint oda át. A többi országokban érvényes örökösödési rendelkezésekben pedig különös gonddal hangsúlyozták, hogy az utód törvényes s nem törvényesített legyen : legitimus et non legitimatus. A születés törvényessége, legitimitása, a pactum mutuas successionis idevonatkozó részében 13-szor van kiemelve, a pragmatika sanc- tióban, vagyis Károlynak az 1713. évi április l!)-iki nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyvben pedig valahányszor örökösökről, leszármazókról szó van, azok mellett mindig ott van ez a jelző : házasságból származó (eheliche, a mit latinra úgy fordítottak: legitimi, 1. Országos Levéltárban levő iratok). Mi sem valószínűbb tehát, mint hogy látván az 1723: 1. és 2. tcz. szövegezője az előtte fekvő iratokban azt, hogy milyen nagy súlyt fektettek azokban a törvényes származásra, ezt a körülményt ott, a hol a maga részéről az utódlás feltételeit megállapította, szintén megemlítendőnek vélte, s ezt tette az 5. §. «legitimus# szavával. 1687-ben nem mondották ki a legitimus származást az utódlás feltételéül, mert akkor oly öröklési rendelkezéseket, melyekben ez különösen hangsúlyozva volt, nem terjesztettek az országgyűlés elé. Igaz, hogy az említettem iratokban a legitimus jelző a descendentesezel, pusterive 1, maresszéi, foeminaexel kapcsolatban van használva és sohasem a successoresszel. De ha látjuk, hogy az 1723 : 2. tcz. 5. §-ában a successores ugyanazt jelenti, mint a descendentes, akkor a legitimus mint a successores jelzője bátran jelentheti a legitimi descendentest, á törvényes leszármazókat. !> 95
