Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
gyűlés tagjainak felvilágosítása végett ugyanaz a Szlulia Fe- rencz irt, a ki az 1723 :1. és 2. tcz.-et szövegezte. A Genuina Informatio közölvén az 1703. évi kölcsönös örökösödési szerződést — melylyel tudvalevőleg Lipót és fiai, József és Károly rendezték az örökösödési kérdéseket — előadja, hogy abban megállapították, hogy ha a két testvér közül az egyik fiutódok nélkül meghal, a neki szánt országok a túlélőre, vagy annak elsőszülöttjére esnek, (altero eorundem praemortuo et successore masculo carente, regna et provinciae eidem designata, in superstitem vel ejusdem primogenitum indivisibiliter et inseparabiliter caderent). Az egyik testvér fiutódok nélküli kihalta esetére az utód a másik testvér vagy annak fia lesz. E szerint a rendelkezés szerint a másik testvér is íratod, ha az egyiknek fiutódai kihalnak. De ez a szerkezet csak akkor nem önmagának ellentmondó, ha az egyik testvér fiutódai, masculus suc- cessorai alatt a tőle leszármazó fiutódokat értjük. Végre ugyanebben az értelemben van használv a successor szó oly iratban, mely már némileg távolabb áll az 1723 : 1. és 2. tcz.-től, de a melyet ezen törvényczikkek szerkesztője kétségkívül sokat olvasott, s a melynek fogalmait ennélfogva Szluha Ferencz is valószínűleg elsajátította. Ez az előbb említett pactum mutuae successionis. Ez ugyanis egy helyt azt mondja: Statuimus et dictamus (Lipót beszél benne) ut inter Successores Primogenitur* ratio perpetim observatur. На а successorok között kell az elsőszülöttséget megtartani, akkor a successor bizonyára nem azt jelenti, a ki az elsőszülöttség alapján lesz jogutód, hanem az összes • leszármazókat, a kik közül az elsőszülött lesz jogutód. De nemcsak ezekben a törvényekben, hanem használták a magyar curialis stylusban is a successor szót leszármazó értelemben, így néha az adománylevelekben: dedimus, donavimus etc. eidem et per eum suis haeredibus, haeredumque suorum successoribus. (Frank: Közigazság I. 272. 1.) Mindezekből az tűnik ki, bogy a successor szót igenis használták nemcsak a jogutód értelmében, hanem a leszámlázok értelmében is. S hogy ez így van, mutatja maga az az egy körülmény, hogy az 1723 :2. tcz. bevezetésében s a Genuina Informatioban masculus successorról van szó, mert a jogutód7 93
